Hangterjedelem

Innen: kotta
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hangköz Feljebb Lejjebb
prím 1
kis szekund ♭2 ♯ VII
nagy szekund 2 VII
kis terc ♭3 VI
nagy terc 3 ♯ V
kvart 4 V
tritónusz ♯4 ♯ IV
kvint 5 IV
kis szext ♭6 III
nagy szext 6 ♯ II
kis szeptim 7 II
nagy szeptim ♯7 ♯ I
oktáv 8 I

Népdalokban a hangterjedelmet a záróhanghoz viszonyítjuk. A záróhang az 1, a nála magasabb hangokat arab, az alacsonyabbakat római számok jelzik; az utóbbi esetben a záróhang alsó oktávjához képest. A távolságokat a mixolíd skála szerint mérik,[1] ezért a kis szeptim 7-es számjelzése elé nem kell a ♭, mert a mixolídben kis szeptim van, a nagy szeptimet jelző 7 elé viszont kell a ♯ (lásd a jobb oldali táblázatot).

Pl. a Szánt a babám kottabeli záróhangja F, legalacsonyabb hangja az egyvonalas C, legmagasabb a kétvonalas C, így a teljes dal, és szokatlan módon minden sor ambitusa is V—5. A Madárka, madárka soronkénti ambitusa 1–4 5–8 4–7 1–4, így a teljes dalé 1–8.

A népdal plagális, ha a legmélyebb hangja V vagy alacsonyabb (a záróhanghoz képest). Ilyen pl. az előbb említett a Szánt a babám. A dal autentikus, ha a legmélyebb hangja nem éri el az V-öt. A dallam kevert hangterjedelmű (tonus mixtus), ha mindkét típust magában foglalja (V–8).

A magyar népdalok legnagyobb része autentikus, sőt, általában a záróhang a legmélyebb (vagyis az ambitus első értéke 1).

Jegyzetek

  1. A nemzetközi kiadványokban a dallam záróhangját egyvonalas g-re transzponálják, a g-re végződő törzshangos skála pedig a mixolíd.

Forrás