Egy egyszerű hagyatéki ügy

Anyu 2016. december 13-án halt meg. Január elején bemutattuk a halotti anyakönyvi kivonatot a jegyzőnek. Május 5-én adták át az ügyet a közjegyzőnek. Nem kapkodták el. A közjegyző sem. Szeptember 7-én volt a hagyatéki tárgyalás.

Amíg apu látott, minden ügyet ő intézett. Anyu nevén egyetlen dolog volt: egy számla, amin három értékpapírcsomag is volt. Az egyik futamideje időközben lejárt, átváltották forintra.

A tárgyaláson nem volt vita. Apu kapta a felét, mi három egyenlő részt. A fellebbezési jogról lemondtunk, így a végzés rögtön jogerőre emelkedett.

A tárgyalásról a Bartók Béla úti OTP-be mentem. Egyrészt ott volt a szomszédban, másrészt ez volt anyuék számlavezető fiókja. A sorszámosztó gép egy fiatalemberhez rendelt, aki rögtön közölte, hogy hagyatéki ügyekkel nem foglalkozik. (A sorszámosztó gép nem tudta?) Menjek az n. ablakhoz.  Közben az n. ablakhoz egy házaspárt rendelt a Gép; őket megkérték, húzzanak egy szerencsésebb számot.

Az ügyintéző hölgy elmondta, hogy de, a fiatalembernek is van joga hagyatéki ügyeket intézni, csak ezeket senki sem szereti, ezért passzolta át neki.

Elkérte a hagyatéki végzést. Az OTP-nek szóló kivonatot adtam oda, és ő rögtön közölte, hogy ez nem jogerős. Menjek vissza a közjegyzőhöz. Odaadtam neki a teljes végzést, az már megfelelt. Le is másolta, bár szerintem ehhez nincs joga, de szerinte másképp nem lehet az ügyet elintézni. Miért nem? Milyen alapon ragaszkodik az OTP olyan adatok tárolásához, amihez semmi köze nincs? Az OTP a közjegyzői végzés végrehajtója. Nem szabhat feltételeket. Az a dolga, hogy kiadja a pénzt, ha az ember igazolta a jogosultságát. Az igazoláshoz pedig nem kell másolni.

Email-ben megkerestem a közjegyzőt, aki kicsit udvariasabban, de lényegében azt írta vissza: az ügyintéző tanuljon meg olvasni.

Az OTP-ügyintéző rögtön elintézte az összes papírmunkát, és azt ígérte, hogy ha a Központ jogászai nem találnak problémát, másfél hét múlva átutalják a pénzt. Ha találnak, felhív.

(A Központ szót mindig nagybetűvel kell írni, és lehet, hogy ki kellene tenni elé a Szent szót is. Ha így van, alighanem elkárhozom.)

Eltelt három hónap. Se telefon, se pénz.

OTP fiókot nem lehet felhívni: nincs telefonszámuk. Ha a (Szent) telefonKözpont kegyes hangulatban van, odakapcsol. Ha nem, tessék odafáradni, elvégre az internet és az elektronikus ügyintézés korát éljük. Ezért hát az OTP központi ügyfélszolgálatát hívtam, ahol egy készséges hölgy egy 20 perces telefon­beszélgetés során kiderítette, hogy van valami aláírandó papír. Menjek be a fiókba, és ugyanazt az ügyintézőt keressem. De hogyan találom meg? Egyetlen dolgot tudtam róla: egy olvashatatlan aláírást. Tudom, megbocsáthatatlan, de az ablak számára nem emlékszem.

A Gép véletlenül (?) ugyanahhoz a hölgyhöz irányított, aki azt állította, hogy nincs alá­írnivaló, és a pénz már a számlámon van. Látom is. Pedig nem. Mit lehet tenni, ha két OTP-ügyintéző egymásnak ellentmondó dolgokat állít? Kértem a fiókvezetőt. Azonnal meglett az aláírandó papír, még mielőtt szólt volna neki.

Ezek után nem bíztam az ügyintézőben, és internetes hozzáférést kértem a számlámhoz. Ezt OTP-nyelven internetes OTPDirect szolgáltatásnak hívják, és állandóan SMS-t küld. Akkor is, ha levegőt vesz az ember, akkor is, ha nem. Megfelelő beállítással levegővételre már nem, de minden másra igen.

De nem küldött SMS-t. Viszont nem is engedett be: kérte az SMS-ben meg nem kapott jelszót. OTP központi ügyfélszolgálat: hívjam a mobilszolgáltatót. Éltem a gyanúperrel, és a feleségemet hívtam. De, kapott SMS-t az OTP-től, és nem értette sem a tartalmát, sem azt, miért kapta. Az ügyes ügyintéző az én belépésemhez a feleségem mobilszámát adta meg.

(Mobiltelefon nélkül nem is lehet elektronikusan ügyet intézni? Csak én vagyok hülye, vagy az egész világ? Értem én, hogy az EU előírja, de azt is előírta, hogy minden sütit használó weblapon figyelmeztetni kell a felhasználót. Ettől az még hülyeség, ráadásul bosszantó is.)

OTP központi ügyfélszolgálat: kérem, írják át a telefonszámot az enyémre. Nem lehet. Menjek be. Elvégre XXI. század, internet, elektronikus ügyintézés. Campona: átírták a nevemre a telefonszámot. Utóbb visszakerültem a Bartók Béla úti ügyintézőhöz (lásd alább), aki azt állította, nem lehetett a telefonszámot az én nevemre állítani. Akkor a Camponában hogyan lehetett? Nem minden OTP-alkalmazott tartja be a szabályokat – így ő. (De milyen szabály tiltja, hogy én kapjam az én belépésemhez szükséges SMS-t? Persze lehet, hogy van szabály. Jogszabály dolgában az ember már nem is kérdezi, minek van értelme és minek nincs.)

Belépés internetről, kötelező azonnali jelszóváltás. Miért? Mennyivel jobb az a jelszó, amit otthon adok meg annál, amit az OTP terminálnál? Ugye nem azt akarják mondani, hogy az utóbbit esetleg valaki lehallgatja? Vagy lelesi a kezemet? És a PIN-kód? Miért akarnak már megint megvédeni saját magam ellen?

A jelszót felírom titkos fájlrendszerbe a sok többi (nemcsak OTP-s) jelszó közé. Ennek később még jelentősége lesz. (A fájlrendszer jelszava egy kicsit erősebb, mint bármelyik benne tárolté. Nem is szó: kifejezés.)

A két értékpapírszámlát megkaptam, a pénzt nem. Úgy látszik, pénz nem jár. Később kiderül, hogy de. Az öcsém szerette volna megszüntetni anyu számláját, de a rákoskeresztúri OTP-fiókban azt mondták, nem lehet, még van rajta pénz. Azt nem mondták meg, hármunk közül kié. (Jól megvédtek bennünket saját magunk ellen.) Egyenként mindhármunknak azt mondta az OTP, hogy nem a miénk. Vagyis az OTP megint önmagának mond ellen. Mit lehet tenni? Nem tudunk egyszerre bemenni: valakinek apu mellett kell lennie, öcsém munkaideje pedig nem akar összepasszolni az OTP nyitvatartásával. Egyébként is: XXI. század, stb. (Kikapcsoltam a helyesírásellenőrzőt, amennyire lehetett, de így is nagybetűre írja át a századot. A programozó nénikéjét.)

Közben más okból szeretnék interneten OTP-ügyet intézni. OTP-nyelven: OTPDirect. (Nem lehetne inkább magyarul beszélni?) A titkos fájlrendszerből copy&paste-tel (meszelésnek szoktam hívni, de érthetetlen okból ez a kifejezés még a programozói szakzsargonban sem vált széles körben elfogadottá) másolom az ügyfélszámot, a számlaszámot és a jelszót. Nem fogadja el, pedig egyetlen billentyűt sem nyomtam le: egérrel csináltam mindent. Nem lehetett eltéveszteni. Ráadásul rövid idő után kiírja, hogy 24 órára kitiltott. (Vajon mit? Az IP-címet, a számlaszámot, az ügyfélszámot? Azokat elhitte? Ráadásul jóval szigorúbb, mint én a webszervereimen: csak pár tucat kísérlet után szoktam kitiltani.)

OTP központi segélyvonal. De, fel lehet oldani telefonon. Megadja a telefonszámot. Az meg kér valami 10-jegyű azonosítót és 3-jegyű telekódot. Már megint OTP-nyelven beszélnek velem, és én csak magyarul tudok.

OTP központi segélyvonal. A 10-jegyű azonosító a kártyaszám utolsó 10 jegye. A kártyaszám 16-jegyű, 4-jegyű szavakba csoportosítva. Hogy véletlenül se szóhatáron kezdődjék, amit be kell írni. A telekód a számlaszám utolsó három jegye. Ez eddig 5 adat csak azért,hogy 2 nappal korábban utaljanak át havi 1270 Ft-ot egy cégnek, akitől szervert bérelek. És az SMS-ekről még nem is volt szó. Biztos, hogy én vagyok a hülye?

A fenti számok megadása után a telefon valami olyasmit mond, hogy az ügyfél nem azonosítható.

OTP központi segélyvonal. Van-e telefonos OTPDirect szolgáltatásom? Már megint az OTP-nyelv. Mit tudom én. Tudom a személyi adataimat és a számlaszámot. Az előbbieket fejből. Már ez is nagy dolog tőlem.

Persze, hogy nincs. Menjek be. XXI. század, internet, stb. (Közben a LibreOffice helyesírásellenőrzője sokadszor javítja nagybetűre a század szót. De miért nem hiszi el, hogy jobban tudok helyesen írni, mint ő? Egyébként is: mért szól bele?)

Campona, OTP bejárat, sorszámosztó gép. Egy férfi (OTP-nyelven: ügyfél) nyomogatja az érintőképernyőt, ami sehogy sem akar slejfnit adni. Az egyik ügyintéző odaszól, hogy még egy menü van a képernyőn: ott is ki kell választani valami. Én meg visszaszólok: miért kell pilótavizsga ahhoz, hogy sorba álljon az ember? Ráadásul összesen két ügyintéző dolgozik. Sok értelme van pontosan behatárolni, ki kapja az „ügyfelet”.

Ha már bementem, megkérdezem, hogy enyém-e a pénz a nem megszüntethető számlán. Azonnal kérik a közjegyzői végzést, és ismét megállapítják, hogy nem jogerős. Menjek vissza a közjegyzőhöz.

Ha valami kétszer történik az életben, az már szabályszerűség. Vagyis kijelenthetjük, hogy az OTP ügyintézői nem tudnak olvasni. Ott van a címben: Kivonat … jogerőre emelkedett … hagyatékátadó végzésről.

Hogyan lehet az, hogy a végzés napja és a jogerőre emelkedés azonos? – így az ügyintéző. (Ezt a kötőjelet bezzeg nem javítja gondolatjelre a LibreOffice: keressem ki.) Honnan veszi a bátorságot, hogy kétségbe vonjon egy közjegyző által kiadott dokumentumot? Elég indok, hogy analfabéta?

– Miért mondom, hogy hárman voltunk a tárgyaláson, amikor négy örökös van? – Már megint a közjegyzőt ellenőrzi. Azért, mert aput csak mentővel tudnánk szállítani. És volt közjegyzői felhatalmazásunk (egy másik közjegyzőtől), hogy képviselhetjük. És ez benne van a végzésben.

Közben a kolleganője azzal szórakozik, hogy 10-szer leíratja velem a nevemet valami tabletre. Hogy majd megismerje a gép. (Lehet, hogy Gép? Ez is szent, vagy még csak boldog?) Milyen alapon tesz ilyet kötelezővé az OTP? Ha nem tetszik, menjek másik bankhoz? Közben a kollegája megkérdezi az egyik hagyatéki dokumentumról, hogy kié az aláírás. Az enyém. Mégsem ismeri meg a Gép?

Jó régen volt. Pénzt akartam kivenni a folyószámláról. Akkor még automaták nem voltak,    Campona sem: OTP fiók. Az ügyintéző közli velem, hogy az aláírásom nem hasonlít az enyémre. Írjam le még egyszer. Az sem hasonlít. Még egyszer. Persze egyre dühösebb lettem, és tényleg egyre kevésbé hasonlított. Végül emelt hangon – hogy mindenki hallja, mert tömeg volt – megkérdeztem, jól értem-e, hogy nem adják ki a náluk tárolt pénzemet? Erre kiadták – aláírás ide vagy oda. (Jé, ezt a kötőjelet kijavította gondolatjelre. Nem kell kikeresni és meszelni.)

Az OTP-ügyintéző körülbelül háromnegyed órát tanulmányozta a közjegyzői végzést, végül azt mondta, két lehetőség van: vagy átveszi az ügyet, és akkor újabb másfél hétig várhatok az OTP  (Szent) Központ jogászaira, vagy megyek a Bartók Béla útra.

Igazán megérte a ¾ óra. (Jé, ezt is kijavította a LibreOffice).

4-re érek a Bartók Béla útra. Most nekem nem ad slejfnit a sorszámosztó Gép. Szorgalmasan nyomogatom. Mindegy, melyik menüpontot választom, hiszen olyan úgy sincs, hogy hagyatékból elveszett pénz keresése. (Tudják ezt azok az okos emberek, akik a menüt kitalálják? Merthogy nincs „Egyéb” menütétel. Ugyanez a helyzet a legtöbb telefont felvevő robottal. Ilyenkor a telefonálás céljától függetlenül azt a menütételt választom, amelyikről feltételezem, hogy a leghamarabb jutok kezelőhöz. Merthogy a robot csak akadályozza az ügyintézést és az ügyintézőhöz jutást: pont ez a célja.) (A LibreOffice az inch jelét felső 66-os idézőjelre javítja az Egyéb előtt, pedig a magyarban ilyen nincs: alsó 99-essel kezdődik az idézet. Kódkeresés, kézi javítás. A záró idézőjel érdekes módon jó.) Végül odajön valaki, hogy papírt tegyen bele. Mondom neki: nincs a menüben, ami nekem kell. Dühös lesz és otthagy: miért őt vonom felelősségre? (Szólnék én a menü kitalálójának is, ha összehoznának vele: minden menüben kell legyen „Egyéb”. Programozóként jópár menüt írtam már.)

Már két ügyintéző foglalkozik az ügyemmel, az egyik a régi. Persze közölték velem, hogy nem, nincs pénzem a számlán. Akkor Maglódon miért nem tudják megszüntetni a számlát? Válasz: többször tapasztalták, hogy a vidéki ügyintézők nem értenek hozzá, úgyhogy ő nem bízik bennük. Mondtam, hogy én meg benne nem bízom. Utóbb kiderült, hogy rosszul tudtam: Rákoskeresztúr az a Maglód. Vagy az is vidék?

– Miért gondolom, hogy van?

– Hát azért, mert nem tudják megszüntetni a számlát, és mert én kevesebb pénzt kaptam, mint az öcsém, bár a végzés szerint mindhármunknak ugyanannyi jár.

– Mennyivel kevesebbet?

– Az értékpapírok miatt nem tudom.

– Fél öt van, ma már nincs idő. Mikor tudok visszajönni?

– Csütörtökön és pénteken én ápolom aput, a jövő hétről még nincs meg a beosztás.

– Akkor majd visszahívnak. (XXI. század, internet, stb., század javítása kisbetűre.)

Érdekelne, hogy ha 5-ig van nyitva a fiók, meddig foglalkoznak ügyfelekkel. 4-kor érkeztem (miután a Camponában ¾ órán át értelmetlenül feltartottak, plusz ugyanennyi buszozás, plusz az  újabb, negyed óránál valamivel hosszabb várakozás), ¼ 5 körül kezdtek velem foglalkozni. Úgy tudom, hogy ha a közért 8-ig van nyitva, és 8 előtt 1 perccel megyek be, akkor még kiszolgálnak. Akkor is, ha ¼ 9-ig tart a vásárlás. (Ugyanez a kérdés merül fel a körzeti orvosnál. Fél nyolckor már bezárják az ajtót, ha 8-ig tart a rendelési idő. És még ki is írják, hogy ez ott a szabály, pedig törvénytelen – legalábbis a betegjogi képviselő szerint. XXII. Kapu u. 2.)

Hazafelé menet találkoztam egy ismerőssel. Mondtam neki, hogy ne jöjjön közelebb: robbanok. OTP-ben voltam.

Otthon fél hatkor csörög a telefon Épp hazaértem. Titkos szám. Az OTP-ügyintéző az. Megvan a pénz. Már át is utalták, és megszüntették anyu számláját, mert nem volt rajta semmi. De miért kellett hozzá három és fél LibreOffice-oldal? És még én jártam jól: három alkalom a Bartók Béla úton plusz 2 a Camponában. Az öcsém 11-szer volt a rákoskeresztúri OTP-ben (apu ügyeit is ő intézte), a húgom 8-szor (nem tudom, hol, gondolom Kispesten).

Azért csak ennyiszer, mert ennél egyszerűbb hagyatéki ügy nem nagyon van.

Budapest, 2018. február 1.