Fidesz-propaganda 2010-26

A fidesz bántalmazó kapcsolatban állt a társadalommal. Mi vagyunk a tiszták, a jók, a megmentők, ők a veszélyesek. Nem is szabad párbeszédbe kezdeni velük, mert az is veszélyes rád nézve. Ezért mi is csak a saját igazunkat ismételjük. Te is közénk tartozhatsz, ha ezeket elhiszed, egyébként ártalmas vagy (poloska).

Nem az van, amit látsz, hanem amit én mondok (gaslighting). Ha az embert izolálják, vagy ha mindenfelől ugyanaz az információ éri őket, az emberek hajlamosak elhinni a józan észnek ellentmondó dolgokat is: háború van, korrupció pedig nincs.

Az emberekben van egy kulturálisan konstruált szülőkép, a jó anya és a jó apa képe, hogy annak milyennek kell lenni, és akkor is annak tartják őket, ha a valóságban nem ilyenek voltak, rosszat nem szabad róluk mondani.

A „jó király” metafora sokaknál pótolja a rossz szülőt, a vele való kapcsolat a pótlék a bántalmazó háttérrel szemben.

A politikai propaganda egy nagy színjáték, amit a színpadon senki se hisz el. Ennek a saját hívek a legnagyobb áldozatai, akik azt hitték, az igazságot látják, pedig csak a politikai hatalmat akarták maximalizálni.

A társadalmi traumatizáció egyik formája, hogy a társadalom bizonyos csoportjai dehumanizálódnak: a jogrend és a biztonság számukra illúzió. A trauma azokat is éri, akik nem álltak a hatalom mellett: eleget tettem-e ellene (a hallgatás spirálja). A szembenézés hiánya megakadályozza az elszámoltatást.

Forrás

• Kolozsi Ádám: A megbocsátás nagyon veszélyes dolog. 444.hu (2026. ápr. 27.) Interjú Unoka Zsolttal.