Fidesz-propaganda 2010-26

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2026. április 27., 13:15-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fidesz bántalmazó kapcsolatban állt a társadalommal. Mi vagyunk a tiszták, a jók, a megmentők, ők a veszélyesek. Nem is szabad párbeszédbe kezdeni velük, mert az is veszélyes rád nézve. Ezért mi is csak a saját igazunkat ismételjük. Te is közénk tartozhatsz, ha ezeket elhiszed, egyébként ártalmas vagy (poloska).

Nem az van, amit látsz, hanem amit én mondok (gaslighting). Ha az embert izolálják, vagy ha mindenfelől ugyanaz az információ éri őket, az emberek hajlamosak elhinni a józan észnek ellentmondó dolgokat is: háború van, korrupció pedig nincs.

Az emberekben van egy kulturálisan konstruált szülőkép, a jó anya és a jó apa képe, hogy annak milyennek kell lenni, és akkor is annak tartják őket, ha a valóságban nem ilyenek voltak, rosszat nem szabad róluk mondani.

A „jó király” metafora sokaknál pótolja a rossz szülőt, a vele való kapcsolat a pótlék a bántalmazó háttérrel szemben.

A politikai propaganda egy nagy színjáték, amit a színpadon senki se hisz el. Ennek a saját hívek a legnagyobb áldozatai, akik azt hitték, az igazságot látják, pedig csak a politikai hatalmat akarták maximalizálni.

A társadalmi traumatizáció egyik formája, hogy a társadalom bizonyos csoportjai dehumanizálódnak: a jogrend és a biztonság számukra illúzió. A trauma azokat is éri, akik nem álltak a hatalom mellett: eleget tettem-e ellene (a hallgatás spirálja).

A szembenézés hiánya megakadályozza az elszámoltatást. Ugyanakkor nehéz a szembenézés a másik oldal káröröme mellett. Ez nehéz helyzet, de a pszichoterápia abból a tapasztalatból indul ki, hogy hosszú távon a nehéz helyzetekkel való szembesülés a királyi út.

A következmények nélküli megbocsátás veszélyes, mert a bűnöket az új hatalom is elkövetheti. A közvagyon eltulajdonítása már a Kádár-korszakban is virtus volt, a rendszerváltás után az adócsalás váltotta fel. Egy új társadalmi szerződésre van szükség, és annak betartatására.

A társadalmi szintű rombolás ellen az alábbiakat tehetjük:

  1. egyénileg törekedni, hogy újra tudjunk beszélni a politika túloldalán álló rokonainkkal, barátainkkal, a kollégáinkkal (bonding)
  2. csoportalkotás, közös cselekedetek (binding): látni fogom, hogy ő is ember
  3. a civilek és az állam viszonyának megjavítása (linking). Ebben a politikai vita visszahozása sokat segíthet.

Forrás