Rendszerváltás

Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.

• a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
• sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
• keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.

Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet felszámolása, a nemzeti szuverenitás helyreállítása. Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.

Óellenzék

Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába, pl. betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet.

Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.

A fenti hasonlattal: az óellenzék azt vitatja, hogy a pénz elvitele nem helyezi azt biztonságba, és nem azt állítja, hogy az bűncselekmény.

Ilyen langyos dumára az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

Kapcsolódó szócikkek

• Tisza Párt#Rendszerváltás