Tüntetés

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2018. november 22., 20:19-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez a szócikk válasz lenne a Momentum blogján megjelent cikkre[1] – a tüntetésen résztvevő szempontjából.

Természetesen önmagamból indulok ki, de kommunikálok másokkal. Igen, az interneten. Szobanövény vagyok. Az áprilisi választások óta járok tüntetni, előtte 1992-ben voltam, a Demokratikus Charta tüntetésén.

A legtöbb választó négyévente egyszer érzi magát felelősnek, majd a kudarcot látva hárít: tesze-tosza pártokra, rendszerre, szomszédra, bárkire, ahelyett, hogy szembenézne önmagával, és megértené: ez a rendszer két dologra épít: a politikát mérsékelten fogyasztó választókra és a tudatos választók módszeresen programozott apátiájára. – írja a cikk.

Stimmel. De mi következik ebből?

A választó a saját életét akarja élni. A pártokkal ellentétben nem célja a napi politizálás. Egyszer-egyszer lehet mozgósítani, ha nagyon fel van háborodva, de több nem várható el tőle. A Fidesz meg annyi disznóságot csinál, hogy néha akár naponta többször is ki kellene menni az utcára. És a helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyes pártok külön-külön akarnak tiltakozni, hiszen előtérbe akarják tolni magukat. Így sok kis tüntetés lesz, és az alacsony részvétel elkedvetleníti az embert.

Na ezt kellene az ellenzéki pártoknak megoldaniuk, vagy legalábbis enyhíteniük. Egy-egy felháborító ügy kapcsán a kormány fejére olvasni a korábbi dolgokat is, amire nem szerveződött tüntetés. Ez azokat is mozgósíthatja, akit az épp aktuális disznóság kevésbé izgat, de a korábbiak igen.

Egy tüntetésnek persze időbeli korlátot kell szabni.

Jegyzetek

  1. Tölcsér Borbála: Ma egy kicsit felháborodtunk, de holnapra ezt is elfelejtjük. momentum.blog.hu (2018. nov. 21.) „Hogyan érik el, hogy a felháborodás még csírájában haljon el, és helyette átvegye az uralmat a beletörődés?”