Új alkotmány

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2022. január 1., 12:49-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Magyarország)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Mivel az alaptörvény érvénytelen, az országnak nincs alkotmánya. Vagyis alkotmányozni kell, és az új alkotmány létrehozását nem érintik az (érvénytelen) alaptörvénybeli megkötések. Az új alkotmánnyal ellentétes törvények (pl. az alaptörvény) ezzel automatikusan érvényüket vesztik.

Az alkotmányozás kérdése az, hogy a nép megérett-e arra, hogy kikövetelje a hatalmát a hatalommal szemben.

Az alkotmány nyugati fogalma

Minden legitim hatalom alapja egy társadalmi szerződés a nép és az uralkodó között. Ezt már egy 1080-beli értekezés tartalmazza, és azt is, hogy ha a hatalom ezt megszegi, a népnek joga van ellene lázadni.

Társadalmi szerződés nélkül nemhogy kizárólagos hatalmat birtokolni nem lehet, de még hatalomra jutni sem.

A népből senkit nem lehet kizárni, mert minden ember Isten gyermeke (corpus civilis).[1] Aquinói Szent Tamás (XIII. század)azt mondja, hogy az ember politikai lény. Ez független a kereszténységétől. A politikai erények (hit, remény, szeretet) önmagukban (világi) közösségalkotók, ami megalapozza a társadalmi szerződés egyik oldalát, a népet.

Szent Pál, Szent Ágoston szerint az embernek szabad akarata van, de el kell számolnia a cselekedeteivel. Ez minden erkölcs alapja.

A hatalom és a nép szerződése tartalmazza a hatalom korlátait, és azt a minimumot, amiben a társadalom megegyezik. A szerződés jogot ad a hatalomnak, hogy a nép dolgait intézze, de csak a szerződésben lefektetett kereteken belül. Amire a hatalom nem kapott jogot, azzal nem élhet.

Az alkotmányhoz tehát két – egymástól jól megkülönböztethető – fél kell: a hatalom (imperium) és a nép (populis).

Magyarország

Magyarországon a nép fogalma nem jött létre, mert nemzetnek Verbőczi és a Szent István koronatan a nemességet érti, a nép többi része nem tartozik a nemzet testéhez. (Ez a nemzet mai megosztottságának alapja immár 1000 éve.) Egyedül az 1848-as forradalom próbált ezen – sikertelenül – változtatni.

Az alaptörvény (és a másik két írásbeli alkotmány) mögött nincs meg a néppel kötött szerződés. Ezért érvénytelenek.

Az I. világháború utáni nemesség magát hitte a nemzet testének, de az SZDSZ ?, és most éppen a fidesz is. Mindegyik nemzetmentő szerepet vállalt magára. Aki nem része e testnek, az nem is tartozik a nemzethez.

Az új alkotmányhoz a nép testét (corpus civilis) kell létrehozni, mert ezzel kell szerződnie a hatalomnak. (A nyugati országok ezt már a középkorban megtették, lásd fenn.)

Az alaptörvény a preambulumban érvénytelennek mondja ki az 1949. évi XX. törvényt (következésképp az 1989-es alkotmányt is), és a történelmi alkotmánnyal akar jogfolytonosságot létrehozni. Ugyanakkor a záró rendelkezések 2. pontja szerint (a preambulumban érvénytelennek kimondott) 1949-es alkotmány alapján vezeti be az alaptörvényt.[2]

A történelmi alkotmányok nem írásbeliek, és ad hoc jellegűek. Ezekből áll össze a történelmi alkotmány. Az alkotmányos törvények (a mai sarkalatos törvények megfelelői) a közmegegyezésre hivatkoztak, „köz”-ön a nemességet értve, ami már az 1920-as években sem létezett. Az 1938-as alkotmány alkotmányozó hatalommal az alsó- és felsőházat, valamint a királyt (kormányzót) együttesen ruházza fel.

Az alaptörvény 8. § 1) kimondja, hogy népszavazást rendezni az alaptörvényről nem lehet, amivel kizárja a népet az alkotmányozás minden folyamatából. Ez ellentmond az alkotmány fogalmának, ami szerződés a hatalom és a nép között. Ez annak a korábbi doktrinának a következménye, hogy a társadalom teste a nemesség.

Minden országgyűlés szuverén, az országgyűlés nem korlátozhatja a következő országgyűlések hatalmát (⅔-os törvények, Költségvetési Tanács).

Jegyzetek

  1. 1180 körül.
  2. 19. § 3) a) és 24. §. 4) alapján.

Forrás

Kapcsolódó lapok