„Horthy Miklós” változatai közötti eltérés
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
| 20. sor: | 20. sor: | ||
IV. Károly – a törvények szerint Magyarország királya – kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra. A második kísérletét Horthy fegyveres erővel akadályozta meg, bár korábban kétszer is hűséget esküdött neki. A királyt a portugál Madeira szigetére száműzték, a Nemzetgyűlés pedig az antant elvárásainak megfelelően 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.<ref>1921. évi XLVII. törvénycikk.</ref> A törvényt nem jegyezte ellen a király, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette ki azt, ami paradox közjogi helyzetet teremtett. |
IV. Károly – a törvények szerint Magyarország királya – kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra. A második kísérletét Horthy fegyveres erővel akadályozta meg, bár korábban kétszer is hűséget esküdött neki. A királyt a portugál Madeira szigetére száműzték, a Nemzetgyűlés pedig az antant elvárásainak megfelelően 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.<ref>1921. évi XLVII. törvénycikk.</ref> A törvényt nem jegyezte ellen a király, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette ki azt, ami paradox közjogi helyzetet teremtett. |
||
| + | {{Lásd huwiki|IV. Károly magyar király|Madeira}} |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2018. október 30., 12:58-kori változata
Ez a szócikk Horthy Miklós megítélésével foglalkozik a napi politikai események kapcsán. A témával kapcsolatban további információk találhatók a magyar Wikipédiában.
A kormányzó
Még a Tanácsköztársaság idején, 1919. május 19-én Horthy hadügyminiszter lett Károlyi Gyula szegedi ellenforradalmi kormányában.
1919. június 5-én Magyar Országos Véderő Egylet vezetőjévé választották.
1919. július 12-én P. Ábrahám Dezső alakított kormányt, mely Horthyt egy nappal később a – korábban Gömbös Gyula által létrehozott – Nemzeti Hadsereg fővezérévé nevezte ki.[1]
1919. augusztus 18-án az antanttal való együttműködés keretei között csapataival a Dunántúlra vonult, Siófokon rendezte be a főhadiszállását. Ekkoriban 8000 katonája volt géppisztolyokkal és 19 tábori ágyúval felszerelve. Saját katonai igazgatást és kemény cenzúrát vezetett be, ellehetetlenítette a polgári igazgatás kiépítésére irányuló törekvéseket és az igazságszolgáltatásba is beavatkozott. A parancsnoksága alatt álló területen terrorcselekmények is történtek, melyeket az antant is szóvá tett, és melyeket utólag Horthy az emlékirataiban is elismert, egyéni kilengéseknek minősítve azokat.
Miután az antanttal való egyeztetés után a román hadsereg távozott a kifosztott Budapestről, 1919. november 16-án Horthy a – viseletéről „darutollasnak” nevezett – haderő élén bevonult a fővárosba.
1920. március 1-jén előzetes a Nemzetgyűlés Horthyt – fegyvereseinek jelenlétében – Magyarország kormányzójává választotta[2]. Ez ideiglenes államfői tisztség volt, a királyság, mint államforma változatlanul hagyása mellett.[3]
IV. Károly – a törvények szerint Magyarország királya – kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra. A második kísérletét Horthy fegyveres erővel akadályozta meg, bár korábban kétszer is hűséget esküdött neki. A királyt a portugál Madeira szigetére száműzték, a Nemzetgyűlés pedig az antant elvárásainak megfelelően 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.[4] A törvényt nem jegyezte ellen a király, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette ki azt, ami paradox közjogi helyzetet teremtett.
Jegyzetek
Az antiszemita
Horty 1919. novemberi Budapestre vonulásának híre pánikot okozott a zsidóság körében, Horthy azonban biztosította a Siófokra érkezett zsidó küldöttséget, hogy meg fogja akadályozni mind a jobb-, mind a baloldali progromot.