Horthy Miklós

Ez a szócikk Horthy Miklós megítélésével foglalkozik a napi politikai események kapcsán. A témával kapcsolatban további információk találhatók a magyar Wikipédiában.

A kormányzó

Még a Tanácsköztársaság idején, 1919. május 19-én Horthy hadügyminiszter lett Károlyi Gyula szegedi ellenforradalmi kormányában.

1919. június 5-én Magyar Országos Véderő Egylet vezetőjévé választották.

1919. július 12-én P. Ábrahám Dezső alakított kormányt, mely Horthyt egy nappal később a – korábban Gömbös Gyula által létrehozott – Nemzeti Hadsereg fővezérévé nevezte ki.

1919. augusztus 18-án az antanttal való együttműködés keretei között csapataival a Dunántúlra vonult, Siófokon rendezte be a főhadiszállását. Ekkoriban 8000 katonája volt géppisztolyokkal és 19 tábori ágyúval felszerelve. Saját katonai igazgatást és kemény cenzúrát vezetett be, ellehetetlenítette a polgári igazgatás kiépítésére irányuló törekvéseket és az igazságszolgáltatásba is beavatkozott. A parancsnoksága alatt álló területen terrorcselekmények is történtek, melyeket az antant is szóvá tett, és melyeket utólag Horthy az emlékirataiban is elismert, egyéni kilengéseknek minősítve azokat.

Miután az antanttal való egyeztetés után a román hadsereg távozott a kifosztott Budapestről, 1919. november 16-án Horthy a – viseletéről „darutollasnak” nevezett – haderő élén bevonult a fővárosba.

1920. március 1-jén előzetes a Nemzetgyűlés Horthyt – fegyvereseinek jelenlétében – Magyarország kormányzójává választotta. Ez ideiglenes államfői tisztség volt, a királyság, mint államforma változatlanul hagyása mellett.

IV. Károly – a törvények szerint Magyarország királya – kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra. A második kísérletét Horthy fegyveres erővel akadályozta meg, bár korábban kétszer is hűséget esküdött neki. A királyt a portugál Madeira szigetére száműzték, a Nemzetgyűlés pedig az antant elvárásainak megfelelően 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A törvényt nem jegyezte ellen a király, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette ki azt, ami paradox közjogi helyzetet teremtett.

Kormányzóként Horthy a napi politikában nem vett részt, csak államfőként, pl. ő nevezte ki a miniszterelnököket.

Az antiszemita

Horthy 1919. novemberi Budapestre vonulásának híre pánikot okozott a zsidóság körében, Horthy azonban biztosította a Siófokra érkezett zsidó küldöttséget, hogy meg fogja akadályozni mind a jobb-, mind a baloldali progromot.

Numerus clausus

Már Horthy kormányzóvá választása után hozta meg a nemzetgyűlés a csak numerus clausus-ként emlegetett törvényt, mely a legnagyobb presztízsű (orvosi, jogi, műegyetemi, közgazdasági, tudományegyetemi) egyetemi karokon 1920-ra kialakult különösen magas (jellemzően 30% feletti) zsidó hallgatói arányokat kívánta országon belüli számarányuknak megfelelő mértékre korlátozni. A zsidók aránya többek között azért lett ilyen magas, mert bizonyos foglalkozásoktól (pl. közhivatal viselésétől) már eleve el voltak tiltva.

A törvény a keresztény hitre tért zsidókat nem kereszténynek, hanem zsidónak tekintette akkor is, ha papírjaikon keresztény vallás szerepelt.

A törvény hatására a következő nyolc évben a zsidó származású hallgatók aránya 36%-ról 8%-ra csökkent.

A törvényt 1928-ban törölte el a Bethlen-kormány, a Népszövetség és nemzetközi zsidó szervezetek folyamatos nyomásának hatására. A következő években előbb 12%-ra emelkedett, majd ismét csökkent (1936–37-re 7,4% alá került) az izraelita vallású hallgatók aránya, mert a módosítás ellenére a zsidó hallgatók szűrése a felvételik gyakorlatában az egyetemek vezetésének beállítottságától függően sok helyütt tovább élt.

A magyar numerus clausus az újkori zsidóüldözés szimbólumává vált. Jóval megelőzte a hitleri zsidóüldözést (Hitler csak 1933-ban jutott hatalomra), és Magyarországon is több zsidóellenes törvény követte. Horthy pedig kormányzóként aláírta.