Parlamenti választás 2022/Sziráki Pál

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2021. május 12., 18:21-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „Sziráki Pál vagyok, független jelöltként indulok Jász-Nagykun-Szolnok megye 1-es számú egyéni országgyűlési képviselői körzetében. Sokan ismernek, mégi…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sziráki Pál vagyok, független jelöltként indulok Jász-Nagykun-Szolnok megye 1-es számú egyéni országgyűlési képviselői körzetében. Sokan ismernek, mégis szeretnék néhány dolgot elmondani magamról.

Jánoshidán születtem, kilencen voltunk testvérek. Háztartásbeli édesanyám és az országban sokfelé dolgozó, de fiatalon elhunyt édesapám szerényen, de tisztességesen neveltek fel bennünket. Szolnokon voltam középiskolás. Máig jó szívvel emlékszem a Gépipari Szakközépiskolára, ahol tanáraimnak köszönhetően szembesülhettem azzal, hogy a tanulás teremtheti meg számomra a jobb jövőt.

A Volán Tröszt ösztöndíjasaként 1973-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Belorusz Műszaki Egyetemen. Sok nemzet fiai között idegen nyelven, más kultúrában megtanultam, mit jelent a tolerancia, mások elfogadása, a saját képességen, tudáson és szorgalmon alapuló előrejutás. A Belsőégésű motorok szak pedig olyan széleskörű műszaki alaptudással vértezett fel, amit egy életen át nemcsak használhattam, de sokféle módon fejleszthettem is. Az 1978-ban Minszkben szerzett gépészmérnöki diplomámat 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem gazdaságmérnöki képesítésével egészítettem ki.

Ösztöndíjamból adódóan 1978-tól az első munkahelyem a Volán 7-es számú vállalata volt, ahol 13 év alatt szerelőcsoport-vezetőből termelési főmérnök lettem. Tizenkét évvel később tértem vissza a céghez, 2003-ban a Jászkun Volán Rt. vezérigazgatója lettem. A következő hét évben a szolnoki tőmegközlekedés minden tekintetben európai színvonalú lett. Egyedülálló fejlesztések, a megújított járműpark, új buszpályaudvar, valós idejű utastájékoztatási-rendszer, saját buszgyártás és több szakmai elismerés, valamint az Év Vállalkozója és a Magyar Gazdáságért díjak fémjelezték életemnek ezt a korszakát.

A két „volános” időszak között orosz nyelvismeretemet és kapcsolataimat kihasználva exporttal, importtal és turizmussal foglalkoztam. Vezérigazgatóságom után 2013-tól egy nemzetközi léptékű magyar mérnökcég stratégiai tanácsadója lettem, külföldi piacokon képviselve egyedülálló fejlesztési projekteket.

Két éve „papíron” nyugdíjas vagyok, ám 2019 óta is több megyeszékhely tömegközlekedési rendszerének az elemzésében, illetve egyedi innovatív fejlesztési projektek előkészítésében vettem részt, 2020-tól pedig a Szolnoki Városfejlesztő Zrt. felügyelőbizottságának elnöke vagyok.

Sokan ismernek a tiszaligeti Trojka panzió révén is, amit a kilencvenes években kezdtünk kialakítani és fejleszteni.

Forrás