Rabszolgatörvény

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2018. december 21., 14:32-kor történt szerkesztése után volt. (→‎A törvény)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Építés alatt Sablon:Aktuális

Szatmáry Kristóf (Fidesz) és Kósa Lajos (Fidesz) 2018. november 20-án nyújtotta be az Országgyűlésnek A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról című törvényjavaslatát a Munka törvénykönyve módosításáról.[1] A javaslat a köztudatba rabszolgatörvény néven vonult be.

A törvény

Az eredetihez képest módosult törvényjavaslatot az Országgyűlés 2018. december 12-i ülésnapján fogadta el, és még aznap megkezdődtek ellene a tüntetések. A két fő kifogás:

  • 400 óra éves túlórakeret
  • 3 évenkénti elszámolás az egyenlőtlen munkabeosztásban dolgozóknak.

400 órás túlórakeret

A munkáltatónak joga van túlmunkát elrendelni bizonyos korlátok között. Most ezek a korlátok változtak.

A törvényjavaslat 8. §-a szerint:

Az Mt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. §
(1) Naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(2) A munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján - az (1) bekezdésben foglaltat
meghaladóan - naptári évenként legfeljebb százötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el
(önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.
(3)…”

A kollektív szerződés lehetővé tehet 300 órás rendkívüli munkaidőt, de ilyenkor az önként vállalt túlmunka legfeljebb 100 óra lehet.[3628 1]

Ez évi 400 óra túlórát jelent, azaz hetenként majdnem 8 órát. Ezzel visszaáll a 6 napos munkahét.

A legtöbb magyar dolgozó nem ismeri a jogait, vagy nem mer élni velük az elbocsátástól félve, így az elvileg önkéntes 150 óra nem feltétlenül valóban az.

Az Európai Unió szabályai szerint a heti (átlagos) munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát. Ebből jön ki az évi 416 = 52×48 órás keret. A 400 óra ugyan ez alatt van, viszont nem számolja bele a szabadságot és a többi munkaidőcsökkentő körülményt. (20 nap szabadság 160 óra!) Ezekkel együtt a 400 órás éves munkaidő már jóval meghaladja a heti 48 (nem szabadságon töltött) órát, vagyis sérti az Európai Uniós jogot.

3 évenkénti elszámolás

A Munka törvénykönyve szerint az elszámolási időszak hossza négy hónap, bizonyos munkakörökben 6 hónap.[Mt 1] Ez nem változott.

A törvényjavaslat 3. § szerint:

Az Mt. 94. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos
okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap."

Eddig a (3) bekezdésbeli munkaidőkeret 12 hónap volt.

Ez csak az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban (jellemzően munkaidőkeretben) dolgozókat érinti. A fix beosztásban dolgozóknak (pl. hivatalok) továbbra is havonta számolják el a túlórákat.

Az egyenlőtlen munkaidőbeosztás azt jelenti, hogy a napi munkaidő hossza változik akár egyik napról a másikra, akár hetenként, vagy ahogyan a munkaszervezés szempontjából célszerű. A hosszabb napi munkaidőt a munkáltató kiadhatja szabadnapban (csúsztatás), vagy rövidebb idejű munkanapokban. Emiatt csak a munkaidőkeret lejártakor lehet tudni, mennyi túlóradíj jár.[2]

A 3 éves munkaidőkeret indokolatlanul hosszú (a nyugati országokban ritkán hosszabb fél évnél). Bár elvileg csak megegyezés (kollektív szerződés) esetén alkalmazható, Magyarországon kevés az erős szakszervezet, amelyik szükség esetén akár az utcára is ki tudja vinni az embereket, következésképp rossz az alkupozíciója. A 3 év nem a (magyar) munkavállaló, hanem a (külföldi) nagytőkések érdeke.

Benyújtás

2010 óta gyakorlattá vált, hogy fontos törvényeket – köztük a rabszolgatörvényt is – egyéni képviselők nyújtanak be, hogy elkerüljék a szakmai egyeztetés kötelezettségét.[3][4] Pedig ez a parlamentáris demokrácia lényege: ettől lesznek legitimek (a nagy többség számára elfogadhatók) a törvények. A rabszolgatörvényről viszont valamennyi szakszervezet úgy nyilatkozott, hogy velük nem egyeztetett senki.

A jogalkotási törvény[5] szerint ugyanis

„

17. § (1) A jogszabály előkészítője – a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű – előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. Az előzetes hatásvizsgálat eredményéről a Kormány által előterjesztendő törvényjavaslat, illetve kormányrendelet esetén a Kormányt… tájékoztatni kell…

(2) A hatásvizsgálat során vizsgálni kell
a) a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen
   aa) társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait,
   ab) környezeti és egészségi következményeit,
   ac) adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint
b) a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit, és
c) a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket.

”

Az Alkotmánybíróság – még az alaptörvény elfogadása előtt – több alkalommal is rámutatott arra, hogy az egyéni képviselői indítvánnyal benyújtott törvénymódosítás alkotmányossági szempontból aggályos, mivel a törvények előkészítéséért a kormány a felelős. Az egyéni képviselői indítvány kellő előkészítettség hiányában alkotmánysértő lehet. Az így benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz semmilyen hatástanulmányt, az intézkedések semmilyen várható vagy lehetséges következményeire történő utalást, illetve tájékoztatást arról, folyt-e, és ha igen előzetes egyeztetés a javaslat elkészítése során.[6]

Vélemények

A törvényjavaslat benyújtása utáni első közvéleménykutatás szerint az emberek 73%-a úgy gondolja, hogy a törvény a munkáltatóknak jó, 12% szerint a munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt, 9% szerint a munkavállalóknak jó. A fidesz-szavazókon belül a három szám 38, 35 ill. 18%. (A fennmaradó néhány % nem tudott válaszolni.)

Az emberek 66%-a ért egyet az utcai megmozdulásokkal. A fidesz-szavazókon belül ez az arány 38%.

Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 92%-a hallott a törvényről.[7]

A törvényjavaslat parlamenti vitája és elfogadása

A törvényjavaslatot az ellenzék - pártállástól függetlenül - hevesen támadta és azt rabszolgatörvénynek nevezte. Bár ellenzéki képviselők igyekeztek ezt fizikailag megakadályozni, az Országgyűlés 2018. december 12-i ülésnapján - rendkívül feszült légkörben - az Országgyűlés 130 igen, 52 nem és 1 tartózkodás mellett megszavazta a Munka Törvénykönyvének Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos fideszes képviselők által javasolt módosítását.[8]

Jegyzetek

  1. ↑ Szatmáry Kristóf (Fidesz) – Kósa Lajos (Fidesz): T/3628. www.parlament.hu (2018. nov. 20.) Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat szövege.
  2. ↑ Fix munkaidőben gyakorlat a csúsztatás. Ez tkp. átmenet az egyenlőtlen munkaidőbeosztás felé.
  3. ↑ Somfai Peter: Törvény-keresztapák. fuhu.hu (2018. júl. 19.)
  4. ↑ Király András: A Kósa–Rogán-együttműködés kormánya. index.hu (2011. máj. 30.) „A nemzeti együttműködés kormánya kormányzásának elmúlt egy évében számtalan törvényt egyéni képviselői indítvánnyal nyújtottak be, kikerülve a kötelező egyeztetéseket.”
  5. ↑ 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról. Wolters Kluwer (2010. nov. 29.)
  6. ↑ Értelmezni vagy félreértelmezni? nepszava.hu (2015. szept. 5.)
  7. ↑ Bohus Péter: Publicus: A többség egyetért az utcai tüntetésekkel. index.hu (2018. dec. 21.)
  8. ↑ https://index.hu/gazdasag/2018/12/12/megszavazta_a_tuloratorvenyt_az_orszaggyules/

Források

  1. ↑ 11. § (3)

A munka törvénykönyve:

  1. ↑ 94. § (1) és (2)

Házszabály:


Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://www.gyimesilaszlo.hu/politika/wiki/index.php?title=Rabszolgatörvény&oldid=2310”