„Tüntetés” változatai közötti eltérés
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
A választó a saját életét akarja élni. A pártokkal ellentétben nem célja a napi politizálás. Egyszer-egyszer lehet mozgósítani, ha nagyon fel van háborodva, de több nem várható el tőle. A Fidesz meg annyi disznóságot csinál, hogy néha akár naponta többször is ki kellene menni az utcára. És a helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyes pártok külön-külön akarnak tiltakozni, hiszen előtérbe akarják tolni magukat. Így sok kis tüntetés lesz, és az alacsony részvétel elkedvetleníti az embert, a kormányt meg pár száz, pár ezer ember nem érdekli. Mellesleg a szervezőknek is aránytalanul sok pénzbe kerül, ha a hasznot a forint/résztvevő-vel mérjük. Pláne sokba, ha a kormány visszakozásainak számában. |
A választó a saját életét akarja élni. A pártokkal ellentétben nem célja a napi politizálás. Egyszer-egyszer lehet mozgósítani, ha nagyon fel van háborodva, de több nem várható el tőle. A Fidesz meg annyi disznóságot csinál, hogy néha akár naponta többször is ki kellene menni az utcára. És a helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyes pártok külön-külön akarnak tiltakozni, hiszen előtérbe akarják tolni magukat. Így sok kis tüntetés lesz, és az alacsony részvétel elkedvetleníti az embert, a kormányt meg pár száz, pár ezer ember nem érdekli. Mellesleg a szervezőknek is aránytalanul sok pénzbe kerül, ha a hasznot a forint/résztvevő-vel mérjük. Pláne sokba, ha a kormány visszakozásainak számában. |
||
| − | Na ezt kellene az ellenzéki pártoknak megoldaniuk, vagy legalábbis enyhíteniük. Egy-egy felháborító ügy kapcsán a kormány fejére olvasni a korábbi dolgokat is, amire nem szerveződött tüntetés. Ez azokat is mozgósíthatja, akiket az épp aktuális disznóság kevésbé izgat, de a korábbiak igen. |
+ | Na ezt kellene az ellenzéki pártoknak megoldaniuk, vagy legalábbis enyhíteniük. Egy-egy felháborító ügy kapcsán a kormány fejére olvasni a korábbi dolgokat is, amire nem szerveződött tüntetés. Ez azokat is mozgósíthatja, akiket az épp aktuális disznóság kevésbé izgat, de a korábbiak igen. Meg azokat is, akiknek úgy általában van elegük. |
Egy tüntetésnek persze időbeli korlátot kell szabni. Sok téma van sok párttal. Egyezkedni kell, megosztozni a témákban. (Az egyezkedés egyébként sem ártana, a tüntetésektől függetlenül.) A visszatérő témákban meg lehet felszólalót váltani a következő tüntetésen. A pártok számára nehezebb lenne fanyalogni, hogy én így gondolom, Te meg úgy, mert ha lemarad egy nagy tüntetésről, az hátrányos neki. |
Egy tüntetésnek persze időbeli korlátot kell szabni. Sok téma van sok párttal. Egyezkedni kell, megosztozni a témákban. (Az egyezkedés egyébként sem ártana, a tüntetésektől függetlenül.) A visszatérő témákban meg lehet felszólalót váltani a következő tüntetésen. A pártok számára nehezebb lenne fanyalogni, hogy én így gondolom, Te meg úgy, mert ha lemarad egy nagy tüntetésről, az hátrányos neki. |
||
A lap 2018. november 22., 21:34-kori változata
Ez a szócikk válasz lenne a Momentum blogján megjelent cikkre[1] – a tüntetésen résztvevő szempontjából.
- Természetesen önmagamból indulok ki, de kommunikálok másokkal. Igen, az interneten. Szobanövény vagyok. Az áprilisi választások óta járok tüntetni, előtte 1992-ben voltam, a Demokratikus Charta tüntetésén.
A legtöbb választó négyévente egyszer érzi magát felelősnek, majd a kudarcot látva hárít: tesze-tosza pártokra, rendszerre, szomszédra, bárkire, ahelyett, hogy szembenézne önmagával, és megértené: ez a rendszer két dologra épít: a politikát mérsékelten fogyasztó választókra és a tudatos választók módszeresen programozott apátiájára. – írja a cikk.
Stimmel. De mi következik ebből?
A választó a saját életét akarja élni. A pártokkal ellentétben nem célja a napi politizálás. Egyszer-egyszer lehet mozgósítani, ha nagyon fel van háborodva, de több nem várható el tőle. A Fidesz meg annyi disznóságot csinál, hogy néha akár naponta többször is ki kellene menni az utcára. És a helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyes pártok külön-külön akarnak tiltakozni, hiszen előtérbe akarják tolni magukat. Így sok kis tüntetés lesz, és az alacsony részvétel elkedvetleníti az embert, a kormányt meg pár száz, pár ezer ember nem érdekli. Mellesleg a szervezőknek is aránytalanul sok pénzbe kerül, ha a hasznot a forint/résztvevő-vel mérjük. Pláne sokba, ha a kormány visszakozásainak számában.
Na ezt kellene az ellenzéki pártoknak megoldaniuk, vagy legalábbis enyhíteniük. Egy-egy felháborító ügy kapcsán a kormány fejére olvasni a korábbi dolgokat is, amire nem szerveződött tüntetés. Ez azokat is mozgósíthatja, akiket az épp aktuális disznóság kevésbé izgat, de a korábbiak igen. Meg azokat is, akiknek úgy általában van elegük.
Egy tüntetésnek persze időbeli korlátot kell szabni. Sok téma van sok párttal. Egyezkedni kell, megosztozni a témákban. (Az egyezkedés egyébként sem ártana, a tüntetésektől függetlenül.) A visszatérő témákban meg lehet felszólalót váltani a következő tüntetésen. A pártok számára nehezebb lenne fanyalogni, hogy én így gondolom, Te meg úgy, mert ha lemarad egy nagy tüntetésről, az hátrányos neki.
A pártok közötti versenyt a felszólalások alapján el tudnánk dönteni. Eddig is így volt, csak egy-két párton belül. Igen, vannak hálásabb témák: ehhez kell az egyezkedés. Vagy akár sorsolás.
Jegyzetek
- ↑ Tölcsér Borbála: Ma egy kicsit felháborodtunk, de holnapra ezt is elfelejtjük. momentum.blog.hu (2018. nov. 21.) „Hogyan érik el, hogy a felháborodás még csírájában haljon el, és helyette átvegye az uralmat a beletörődés?”