Kadencia (dal)
| Hangköz | Feljebb | Lejjebb |
|---|---|---|
| prím | 1 | |
| kis szekund | ♭2 | ♯ VII |
| nagy szekund | 2 | VII |
| kis terc | ♭3 | VI |
| nagy terc | 3 | ♯ V |
| kvart | 4 | V |
| tritónusz | ♯4 | ♯ IV |
| kvint | 5 | IV |
| kis szext | ♭6 | III |
| nagy szext | 6 | ♯ II |
| kis szeptim | 7 | II |
| nagy szeptim | ♯7 | ♯ I |
| oktáv | 8 | I |
Dalok esetén a kadencia a sorok utolsó hangjainak magassága a dal utolsó hangjához képest. A magasságot arab számokkal adjuk meg, ha azok magasabbak az utolsó hangnál: 1=prím (azonos hang), 2=nagyszekund, 3=nagyterc, stb. A hangközöket a szám elé írt ♭ fél hanggal csökkenti, a ♯ fél hanggal növeli.
Ha a hang alacsonyabb a dal utolsó hangjánál, a viszonyítási alap az utolsó hangnál egy oktávval mélyebb. A hangközöket római számokkat jelöljük.
A fentiekből következik, hogy egy római és a vele azonos arab számmal jelölt két kadencia oktáv távolságra van egymástól.
A 3 nagy tercet, a 6 nagy szextet jelenti. A dalokat nemzetközi megállapodás alapján úgy transzponálják, hogy utolsó hangjuk G legyen. A G-ről induló előjegyzés nélküli (mixolíd) skálában pedig nagyterc és nagyszext van.
A főkadenciát zárójelbe tesszük; ennek csökkenő sorrendje a mutató első rendezési kulcsa. Négysoros népdaloknál ez csaknem mindig a második sor utolsó hangja. Az utolsó sor kadenciája a fenti szabályok szerint mindig 1, ezért ezt fel sem tüntetjük.
Például az Az én lovam, Szajkó sorvéghangjai a kottában: B', Esz, Esz, C, így a kadenciája 7 (♭3) ♭3.
A módszert Ilmari Krohn[1] használta először a finn népdalok rendszerezésére. Bartók már 1912-ban javasolta az eredeti Krohn-rend a módosítását (a fő kadencia szerinti rendezést magyar népdalok esetén).
Jegyzetek
- ↑ Ilmari Krohn (német Wikipédia)
Források
- Bereczky János: Zenetudományi dolgozatok 2001–2002: Ilmari Krohn hatása a magyar népzenetudományra. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete (2002) 30–36. o. (Hozzáférés: 2016. dec. 1.)