Április 5-én adtam be a kérelmet a Campona-beli kormányablaknál. A Nyugdíjbiztosítótól kapott végzésen az áll, hogy április 12-én érkezett meg, ezért az ügyintézés kezdő dátuma 13-a, ettől számít a 45 nap. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Versenyt futok az idővel: a BKV-bérletet akkor váltják át három havi nyugdíjasra, ha május 20-ig produkálok egy igazolást, hogy nyugdíjas vagyok. Mellesleg most jár le a könyvtárjegyem, abból is nyugdíjast szeretnék. Az összeg megállapítása nem kellene hozzá, de külön ilyen igazolást nem adnak. Kivéve, ha előnyugdíjat kérek: ahhoz is kell határozat (gondolom rövidebb határidővel), és az jó a BKV-nak. Nekem az előnyugdíj nem kellene, csak az igazolás, de ha csak így megy…
Megkérdeztem a 1818-at, mit lehet tenni a beadás dátumával. Előástak egy kormányrendeletet, hogy a kormányablak a beadást követő napon köteles továbbítani a küldeményt. Megkérdeztem, hogy ez azt jelenti-e, hogy ez az ügy kezdő időpontja. A telefonos hölgy közölte, hogy ő nem tudja értelmezni a jogszabályokat.
Nem értem. A köztisztviselőnek az a dolga, hogy végrehajtsa a jogszabályokat. Hogyan teszi, ha nem érti?
A köztisztviselői álláshoz legalább érettségi kell. Hogy várjuk el a (jó esetben) általánost végzett Juli nénitől, hogy betartsa a jogszabályokat, ha az érettségizett köztisztviselő sem érti őket?
Azt ismételgette, hogy nem a megérkezés számít, hanem a határidő. Többször el kellett neki mondani, hogy abból számítják.
Na erre előásott még egy jogszabályt. A 37. szakasz szerint... kezdte, de félbeszakítottam: így nem lehet kikeresni a jogszabályt. Mondja a számát. Hát jó, betűzöm, mondta ő: 2016. évi cé-el-edik törvény…
Hát itt tartunk. Egy érettségizett ember nem ismeri a római számokat, és nem érti, amit olvas. És én még azt hittem, hogy hatodik Lenin csak vicc.
A valóság rosszabb. A viccbeli legalább ismeri. Pedig tudhattam volna. A parlament egykori kisgazda alelnöke a CSU-t csé-vel bírta kiolvasni a plenáris ülés forgatókönyvéből, amikor köszöntötte a küldöttségüket. Hallottam.
Az már csak adalék, hogy az első hölgy, aki a 1818-at felvette, nem is vállalta: továbbított a „szakértőnek”.
A Nyugdíjbiztosítónál a nyugdíjat megállapító ügyintéző készséges (az ő telefonszámát elárulták a végzésen), de a dátumra azt mondja, hogy nem ő dönt, hanem az iktató. És a 45 napos határidő után még kb. két hét a kézbesítés. De miért az én időmből számít a beadáskor és a kézbesítéskor is?
Már a Nyugdíjbiztosító központi számai is elérhetetlenek, nemhogy az iktató. Három szám van az interneten, ügyfélfogadási időben kettő folyamatosan foglalt, a harmadikon egy robot bemondja, hogy „átmeneti” túlterhelés miatt hívjam őket később. Folyamatosan.
A Camponát hívom: tényleg elküldték időben? Készségesek, megnézik a futárkönyvet: 6-án elküldték, de péntek volt, már senki nem tudta átvenni, ezért 9-i átvétel van a futárkönyvben. A Nyugdíjbiztosítóhoz ők sem tudnak más számot, és ők sem tudják felhívni.
A Nyugdíjbiztosítónál rejtélyes okból egy órával korábban kezdenek és végeznek a szokásosnál, a kormányablakok, melyek eleve tovább tartanak nyitva a hivatalban szokásosnál, nyilván zárás után továbbítanak. Vagyis az Iktató garantáltan csak a következő napon tudja iktatni a küldeményeket. Az ésszerűség kizáró ok egy hivatalban? Vagy nekik nem sürgős, az ügyfél meg nem számít?
Nem tudok továbblépni. De mi lenne, ha a 2018-at írták volna rosszul, pl. 2048-ra? Nem kapnék nyugdíjat határozat híján, és még fellebbezni sem lehet?
Kapcsolódó cikk: Nyugdíjazás Vissza a nyitó lapra
| Levélcím: gyimesi pont laszlo9 kukac upcmail pont hu |
|