Gnoszticizmus

Innen: Politika
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2018. november 19., 21:20-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Manicheizmus)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Gnosztikusok: Goethe, Makovecz Imre. A hermetikus gnoszticizmus megalapozoja Hermész Triszmegisztosz.

Szentháromság: Atya, Anya, Fiú, vagyis a keresztény Szentlélek az Anyának felel meg. A Fiú nem azonos Jézussal. Ő egy ember volt, aki elérte a legtökéletesebb megvilágosodást. Ezt a szintet más is elérheti. Az ember is istenné válhat, ha a gnózis birtokába jut; a gnoszticizmus éppen azt ígéri, amit a hermetikus megváltástan, hogy az ember isten (isteni) lesz.

Manicheizmus

A gnoszticizmus egyik ága.

Kezdetben két őselv létezett: a Fény és a Sötétség. A Fény Atyja vagy a Fény Birodalmának Istene több konkrét "nyúlvánnyal", emanációval rendelkezik: ezek az Ész, az Értelem, a Felfogóképesség, a Gondolat és a Megértés. Továbbá számtalan eón – isteni lény – veszi körül őt.

A Fény Birodalmának tükörképe a Sötétség Birodalma. A Sötétség Atyját Sátánnak vagy Ahrimannak nevezi. Neki is vannak attribútumai, méghozzá a Fény Atyjának negatív megfelelői, mint a Sötét Ész, a Sötét Értelem stb.

Nincs isten, aki a bűnöket megbocsáthatná, vagy azoktól megváltást nyújthatna: éppen ellenkezőleg mindaddig, amíg a Fény egy része a sötétséggel keveredik, vagy annak fogságában van, addig maga a Fény Atyja szorul megváltásra – nem Isten váltja (vagy váltotta) meg az embert, hanem az ember váltja meg az isteni világot.