Rendszerváltás

A rendszerváltás lényege, hogy nem a 2010 előtti rendszert kell visszaállítani, mert már az sem volt jó (különben nem lehetett volna pár év alatt lebontani). Akik 1990 után intézték az ország ügyeit, leszerepeltek, új garnitúra kell. Népiesen: se Gyurcsány, se Orbán.

A demokrácia célja és ismérve az emberi jogok érvényesítése. Az Orbán-kormány ennek épp az ellenkezőjét csinálja: a saját hatalmát növeli, az ellenőrzési lehetőségeket kiiktatja. A kormányt ellenőrző szervezeteket a személyzeti politika révén iktatja ki.

Rendszerkritika: az uralkodó párt értékeinek és legitimitásának megkérdőjelezése. Orbán is ezt tette, amikor „a haza nem lehet ellenzékben”.

• a legitimitás megkérdőjelezése: egyeduralomra tör, amit az általa hozott alaptörvény is tilt, az EU-s kötelezettségekkel szembehelyezkedik, és indirekt módon megkérdőjelezi a népfelség elvét
• sérti a hatályos BTK-t: maffiaállamként működik
• keleti hatalmaknak szolgáltatja ki az országot.

Rendszerváltás: a fenti három megszüntetése:

1. a jogállam helyreállítása
2. az állami bűnszervezet felszámolása → korrupció, a költségvetés és a versengő piacgazdaság helyreállítása
3. a nemzeti szuverenitás helyreállítása.

Ezután jöhetnek a szakpolitikai programok.

Magyarországon kétszer volt rendszerváltás: 1989-ben és 2010-ben. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején ⅔ híján nem sikerült a rendszerváltás, bár Orbán akkor is megpróbálta (Simicska Lajos NAV-elnökké kinevezése, Györgyi Kálmán lemondatása és helyére Polt Péter kinevezése).

Magyarországon parlamenti áldemokrácia van a kormánnyal együttműködő ellenzéki pártokkal. Ezt borította fel (kívülről) a Tisza Párt. Az áruló tud a legtöbbet a vezető viselt dolgairól, ezért haragszanak rá az ilyen rendszerek (Nagy Imre, Rajk László).

Ha nincs ⅔, az alkotmányos diktatúrából az ellenálló intézmények vegzálásával (a társadalommal való szembeállítással) lehet kilábalni. Ennek van szép angol neve is: moral suasion.

A rendszerváltást társadalmasítani kell (ez maradt el 1989-ben): az alapvető erkölcsi elvárásainak (jóvátétel) meg kell felelni. Be kell vonni az embereket, hogy magukénak érezzék a rendszerváltást. Ugyanakkor reális célokat kell kitűzni, pl. Mészáros vagyonának „csak” 60%-át visszakérni.

Óellenzék

Az óellenzék nem a rendszert, hanem a kormányt bírálja: a céllal egyetért, a megoldásokban nem. Ezzel az óellenzék belesüllyed a kormánykritika mocsarába.

Megjegyzés: A bankrablóval nem az a baj, hogy nem húzott sorszámot, a sofőrjükkel sem az, hogy tilosban parkolt.

Konkrét példák:

• a választási törvény minden egyoldalú módosítása választási csalás, erről mégsem beszél az óellenzék, legfeljebb a választókerületi határok átrajzolásán háborog
• a választói névjegyzék kiadása kötelező a pártok számára – kivéve a határon túliakat. Ez lehetetlenné teszi a kampányolást a szórvány magyar területeken. A kormány viszont bérel szervezetet, amelyik maga kézbesíti a szavazólapot, egyúttal kitölteti és beviszi. Gigantikus választási csalás.
• az „elhibázott gazdaságpolitika” kifejezéssel az óellenzék nem az állami szintű korrupciót kritizálja, hanem a részletekkel elvonja a figyelmet a probléma gyökeréről
• az óellenzék betegutakról vitatkozik, nem a forrráskivonásról, és nem arról, hogy a kormány rendészeti kérdésként kezeli az egészségügyet
• a kordonbontással azért harcol az ellenzék, hogy kérdezni lehessen a korrupt minisztertől, és nem arról beszél, hogy illegitim a kormány. A kérdezési lehetőségért küzdéssel saját magát helyezi alárendelt pozícióba (a Momentum)
• a média sokszínűségének korlátozását tiltja a médiatörvény, az óellenzék mégsem fordul bírósághoz, hanem azon sír, hogy 4 évenként csak 5 percre hívják be őket.
• a 2021-es közszolgálati kódex szerint kötelező ellenzéki képviselőket is szerepeltetni a médiában. A köztársasági elnök őrködik a demokratikus működés felett, de senki nem írt neki. (Persze nem fog lépni, de éppen ez kérdőjelezi meg a legitimitását.)

Ilyen langyos dumákra az emberek nem mennek az utcára. Ezért nem tud az óellenzék nagyobb tüntetést szervezni.

Az óellenzék esetén a frakciónak van pártja, mert az kapja az állami támogatást. Ez is korrupció.

Az óellenzék akcióiból nem következik olyan, hogy mit tegyen a választó, ha változtatni akar. A Tiszáéiból igen.

Forrás

• A joguralomtól az uralom jogáig: A jogállam felszámolása Magyarországon 2010–2024. Szerkesztők: Gadó Gábor, Kerekes Zsuzsa, Magyar Bálint Budapest: CEU Demokrácia Intézet (2024) ISBN 978-615-5547-12-6

Kapcsolódó szócikkek

• Tisza Párt#Rendszerváltás