NER

A Nemzeti Együttműködés Rendszere a fidesz 2010-es ⅔-os győzelme után felépülő új állam neve. Jellemzői:

1. politikai radikalizmus: permanens alkotmányozás, az intézményi struktúrák folyamatos átszervezése, a hatalommegosztás, a képviseleti rendszer kiüresítése, kiterjedt kormánypárti propagandagépezet létrehozása
2. intézményellenesség, azon belül különösen a „joguralom” elutasítása
3. autoriter (vagyis önkényes, tekintélyelvű) hatalomgyakorlás
   1. önkényes módon működő hatalom, amely nem tartja tiszteletben a fennálló törvényeket, konvenciókat, eljárási szabályokat, hanem folyamatosan felülírja azokat: folyamatosan átírt Alaptörvény, a rendkívüli jogrend kiterjedt alkalmazása, illetve a 2022-es pedagógussztrájk rendeleti úton történő ellehetetlenítése
   2. a hatalommegosztás intézményeinek a különböző eszközökkel történő meggyengítése, a politikai hatalom egy kézben koncentrálása
   3. az uralom karizmatikus jellege (azaz Orbán Viktor személyes meggyőző erejéből, tévedhetetlenségének feltételezéséből eredő hatalomgyakorlás)
4. a népakaratra vagy a választók többségére történő folyamatos hivatkozás, miáltal a népvezér egyfajta választott diktátorrá válik.

Hadházy Ákos szerint a NER alapja a propaganda (dezinformáció) és a Legfőbb Ügyészség, ami ellen csak tömegesen lehet fellépni. Az ellenzék elleni legfőbb fegyver a lejáratás.

Gazdaság

A 2010-es hatalomra jutása után Orbán az 1980-as évekéhez hasonló, központilag irányított gazdaságot alakított ki, mert azokat jól kézben lehet tartani, és biztosítják számára a politikai támogatást. A GDP-t multinacionális vállalatok termelik, a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) pedig irányított pályázatok révén tartja kézben, gondosan ügyelve arra, hogy egyikük se nőhessen túl nagyra, függetlenedhessen a központi támogatásoktól és képezhessen gazdasági ellensúlyt vele szemben. Ha mégis ezt történt egy-egy kkv-val, azt a NER megpróbálta magához édesgetni, és ha nem ment, felvásárolta vagy tönkretette.

A 2012-ben kezdett extenzív („unortodox”) gazdaságpolitika (ami a fejletlen gazdaságoknál hatékony tud lenni, pl. nálunk az 1960-as, 70-es években) 2017–19 körül felélte a gazdasági (elsősorban munkaerő)tartalékokat, és erre jött rá a covid, majd az orosz-ukrán háború, ami az egész világgazdaságot átrendezte. A gazdaság a közepesen fejlett gazdaságok szokásos csapdájába került: irányt kellene váltani, az alkalmazkodóképességhez liberális gazdaságpolitika, kkv-k kellenének, de

• a központi gazdaságirányítás nem szereti kiadni a kezéből a hatalmat
• a központ nem tud irányt váltani (pl. nem tud leválni az orosz gázról)
• a gazdaság ellenőrzése nélkül a politikai hatalma kerülne veszélybe.

A NER-gazdaság parazita rendszer: feléli az erőforrásait. Külső segítségre szorul (EU-pénzek), mert a rablóbandát (az oligarchákat) „etetni” kell. Az oktatásbeli és egészségügybeli tartalékokat már felélte: az EU-ban 2–3%-kal kevesebbet költünk e két ágazatra GDP-arányosan. A két ágazat tetszhalott állapotban van: nem könnyű megmondani, egyáltalán működik-e még.

Az 1950-es években látott extenzív gazdaságpolitika folyik, csak most már a munkaerőtartalék is kimerült (nyersanyag és energia már akkor sem volt). Az autó- és akkumulátorgyárakhoz nem kell képzett munkaerő, viszont a hozzáadott érték is alacsony.

A NER vállalatai nem versenyképesek külföldön, sokszor még csak nem is önfenntartók. Az irányított közbeszerzésekből élnek. Az exportot a multinacionális vállalatok állítják elő. Ez beleszámít a GDP-be, de a hazai fogyasztást nem segítik. Ezért van, hogy a GDP lakosságarányosan jó, az egy főre jutó fogyasztással viszont az utolsók között kullogunk az EU-ban. (A másik ok, hogy a multik a hasznot is kiviszik, a kutatás-fejlesztést, innovációt nem nálunk csinálják. Ehhez már a képzett munkaerőnek is híján vagyunk.)

Egérútnak a hadiipart tekintik, de ehhez is exportképesen kell termelni.

A NER örül a bajnak, mert azt mondhatja, hogy majd ő megvéd minket, és veszélyhelyzetet hirdethet ki.

Nemzeti tőkésosztály

A kormány támogatja egy hűséges, válság esetén mozgósítható kör meggazdagodását, hogy tartalékot képezzen, ahonnan szükség esetén el lehet venni.

Az elképzelés szociális szempontból eleve abszurd, ráadásul politikailag sem vált be. 2022-ben – amikor tényleg kitört a válság – a kormány nem mert a NER-hez nyúlni. Minden eddigi megszorítás kínosan kerülte a hazai tőkéseket.

Mára a NER a kormány eszközéből a kormány céljává vált, a kormány a NER foglya lett.

Az ellenzék

Az ellenzék kiszorítása a közéletből a politikai viták megszüntetésével kezdődött, és az ellenzék ellenségnek tekintésével folytatódott. Az ellenséggel pedig nem tárgyalunk. A barát-ellenség szabállyal a közélet az unalom világává torzult a Fidesz állandó mantrázása nyomán. A fideszes politikai bábuk az egyedüli felkent politikai szereplők, akik előre megírt szerepet játszanak, így a politika világát mindinkább az undor lebegi körül. Ezzel megtörtént a politikai beszéd elsilányítása, mivel a fideszes politikusok alig egy tucat panellel vesznek részt a közéleti vitákban. Politikai sivatag alakult ki.

Megtörtént a politikai szféra sáncokkal való körbekerítése, az állami működés átláthatóságának fokozatos csökkentése, az adatokhoz való hozzáférés jogi eszközökkel és mindenféle trükkökkel való korlátozása, és végül a transzparencia közel teljes hiánya.

Amikor valamelyik ellenzéki párt egy kicsit jobban áll, jön az ÁSZ, és megbünteti őket. A 2018-as választás után mindegyik ellenzéki pártot. Az ellenzéki pártok állami támogatása csökken. Amikor egy-egy ellenzéki politikus megpróbál tenni a NER-esedés ellen, ezeket az embereket a fidesz eljelentékteleníti, megrágalmazza, karaktergyilkos kampányokat indít ellenük. Amikor valaki kicsit aktívabbá válik az ellenzéki mezőnyben, teljes erővel ráugrik a fideszes médiauralom és megpróbálja kitaszítani a politikai életből.

Végül az egész pártrendszer fideszesítve lett az ellenzéki oldalon megélhetési politikusokkal. Az ellenzék a NER része lett.

A Fidesz nemcsak megnyerte a 2022-es választást, hanem tönkretette az egész politikai életet, az ellenzéki pártokat leválasztotta az ellenzéki szavazók táborától. Az ellenzéki tömegmozgalom, tömegérzelem és az ellenzéki pártok teljesen szétváltak egymástól. Az ellenzéki pártok elveszítették a kapcsolatukat a tömegekkel.

2022 őszére, az Orbán-rezsim mélyülő válsága idejére a demokratikus tábor nem lát politikai alternatívát az ellenzéki pártokban, mert azok gyengék és megosztottak. A pártok részvétele a tüntetéseken „ciki”.

A Fidesz a saját és a társadalom sírásója itthon és nemzetközi téren is. Rá fog omlani a magyar társadalomra. Ebből nincs kiút, fölemészti önmagát. Minden szférát tönkretesz, az ország már most sem működik. Magyarország előtt nagyon nehéz 2–3 év áll.

Forrás

• Élet a NER-ben
  • Egy vezér demokráciája: Körösényi András politikatudós az Orbán-rezsimről – Élet a NER-ben, 5. rész. Kerényi György interjúja Körösényi Andrással www.szabadeuropa.hu (2021. máj. 16.) (videó)
• Nemzeti Együttműködés Rendszere (magyar Wikipédia)

Kapcsolódó szócikkek

• Jogállam
• Hibrid demokrácia