A legutóbbi választások eredményének összehasonlítása

Egyéni jelöltekre csak a hazai választók szavazhatnak. Az összehasonlíthatóság érdekében a listás választásokon is csak a hazai szavazatokat vettük figyelembe, a levélszavazatokat nem.

A 2019-es önkormányzati választást nem vettük bele az összehasonlításba, mert ott az indulók jelentős része civil, nem tartozik sem az ellenzékhez, sem a kormányoldalhoz.

A legutolsó választások eredménye ellenzék–kormánypárt szerint
Oldal 2018 egyéni 2018 listás 2019 EP
Voks% Voks% Voks%
Ellenzék 2,715,921 49.34 2,693,520 49.24 1,425,277 41.76
Kormánypárt 2,636,201 47.89 2,607,990 47.68 1,768,933 51.83
Egyéb 152,408 2.77 168,216 3.08 218,748 6.41
Összesen 5,504,530 100.00 5,469,726 100.00 3,412,958 100.00

2018

A táblázatból kitűnik, hogy 2018-ban a hazai választók között az ellenzék mind az egyéni, mind a listás szavazást megnyerte.

2018-ban mind az ellenzék, mind a kormánypárt kevesebb szavazatot kapott listán, mint egyéniben. A különbség az egyik oldalhoz sem tartozó listákban van. Ez arra utal, hogy mindkét oldal mind egyéniben, mind listán ugyanarra az oldalra szavazott: a választók nem szavaztak át. A „harmadik oldalra” leadott szavazatok viszont elvesztek az 5%-os listahatár miatt.

A szavazatok mandátumra átszámítása viszont 67%-os fidesz-többséget eredményezett, miközben a levélszavazatokkal a fidesz egyetlen mandátumhoz sem jutott. A választási rendszer annyira aránytalan, hogy a szavazatok kisebbségével is lehetett ⅔-os mandátumtöbbséget szerezni. Ui. a levélszavazatok nélkül is ugyanez lett volna az eredmény:

A választási rendszernek két egymással ellentétes követelménynek kell megfelelnie:
  1. a választópolgár kapcsolatban álljon a képviselőjével, aki a helyi érdekekért lobbizzon az Országgyűlésben (egyéni választás)
  2. a választás arányos legyen: az Országgyűlés összetétele tükrözze a választópolgárok politikai véleményét (listás szavazás).
Az egyéni és listás szavazást is tartalmazó választási rendszereket vegyes rendszernek nevezzük. A vegyes rendszerek az egyéni rész aránytalanságait a listán kívül egyéb szabályokkal is csökkentik. Nálunk erre szolgálnak a töredékszavazatok: a nem a győztesre leadott egyéni szavazatok is beleszámítanak a listás mandátumok kiosztásába, nemcsak a listára leadottak.

A vegyes rendszerekben példátlan módon nálunk a győztes is visz töredékszavazatokat az országos listára. Ez a győzteskompenzáció, ami csökkenti a lista arányosító hatását.

A győzteskompenzáció 2018-ban 5 mandátumot hozott a Fidesznek:

Az aránytalanság másik oka az volt, hogy az ellenzék nem indult egységesen. A 2011 előtti választási rendszerben ezért volt két forduló: az elsőben kiderült, ki az adott oldal legerősebb képviselője, és a második fordulóban a(z általában) két legerősebbre lehetett szavazni. 2011-ben a Fidesz – a ⅔-os többségével visszaélve, az ellenzéki tiltakozás ellenére – eltörölte a második fordulót, és más, számára előnyös változtatásokat is tett (pl. a már említett győzteskompenzációt, és az egyéni választókerületek arányának növelésével is aránytalanabbá tette a választási rendszert).

Egy verseny nem fair, ha az egyik versenyző szabja meg a szabályokat.

Az ellenzék 2021-ben az első választási forduló helyett előválasztást tartott, ahol kiválasztotta a jelöltjeit, akik a teljes ellenzéki oldalt képviselve indulnak a Fidesz jelöltje ellen.

2019-es EP-választás

A választáson jóval kevesebben vettek részt. Az ellenzék 2018-as szavazóinak 53%-a, a kormánypártokéinak 68%-a szavazott. Az átlag 62,4% volt. Ez meg is határozta a szavazás végeredményét. Érdekes módon az egyik oldalhoz sem tartozó szavazók száma nőtt.

Településenkénti összehasonlításVissza a választások nyitó lapjáraLaptérkép, kapcsolat