„Baeyer-rendszer” változatai közötti eltérés
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
{{lásd még|gyűrű}} |
{{lásd még|gyűrű}} |
||
| − | A Baeyer-rendszerbeli molekulában minden szénatom gyűrűben kell legyen (nem lehet benne elsődleges szénatom; az ilyen vegyületeket a Baeyer-névből további nevezéktani |
+ | A Baeyer-rendszerbeli molekulában minden szénatom gyűrűben kell legyen (nem lehet benne elsődleges szénatom; az ilyen vegyületeket a Baeyer-névből további nevezéktani műveletekkel vezetjük le). |
A Baeyer-rendszerben elnevezett névre alkalmazható a [[helyettesítéses művelet]]; ezáltal a rendszerrel heterogyűrűs vegyületek is elnevezhetők. |
A Baeyer-rendszerben elnevezett névre alkalmazható a [[helyettesítéses művelet]]; ezáltal a rendszerrel heterogyűrűs vegyületek is elnevezhetők. |
||
A lap 2020. április 10., 22:13-kori változata
A Baeyer-rendszer policiklusos, áthidalt vagy kondenzált gyűrűs szénhidrogének elnevezési rendszere.
A Baeyer-rendszerbeli molekulában minden szénatom gyűrűben kell legyen (nem lehet benne elsődleges szénatom; az ilyen vegyületeket a Baeyer-névből további nevezéktani műveletekkel vezetjük le).
A Baeyer-rendszerben elnevezett névre alkalmazható a helyettesítéses művelet; ezáltal a rendszerrel heterogyűrűs vegyületek is elnevezhetők.
A Baeyer-rendszer nem az egyetlen (bizonyos esetekben nem is preferált) módja a fenti vegyületek elnevezésének.
Fogalmak
- Híd
- két tercier vagy kvaternel szénatomot összekötő vegyértékkötés, atom vagy egyenes lánc.
- Hídfő
- a hídhoz csatlakozó két tercier vagy kvaternel szénatom.
- Gyűrűszám
- a vegyület nyílt lánccá alakításához szükséges elhagyandó hidak száma.
- Főgyűrű
- a leghosszabb gyűrű.
- Főhíd
- a lehető leghosszabb híd, melynek mindkét hídfője a főgyűrűhöz tartozik. Több lehetőség esetén az, amelyik a a molekulát a lehető legszimmetrikusabban osztja ketté.
Forrás
- A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972) 1. kötet, A-31. és A-32., 142–145. o.