Csoportfunkciós név
| Csoport | Funkciós csoportnév |
|---|---|
| savszármazékok | ? |
| ─C≡N ─NC |
-cianid -izocianid |
| ─CO─ | -keton |
| ─OH | -alkohol |
| ─O─OH | -hidroperoxid |
| ─O─ ═O |
-éter -oxid |
| ─S─ ─SO─ ─SO─2 |
-szulfid -szulfoxid -szulfon |
| ─F ─Cl ─Br ─I |
-fluorid -klorid -bromid -jodid |
A csoportfunkciós nómenklatúra a vegyület egyik jellemző csoportját (a főcsoportját) utótag helyett funkciós csoportnévként nevezi meg. Ha több jellemző csoport van a vegyületben, a jobb oldali táblázatban előbb állót kell funkciós csoportként választani. Az egy mezőbeli csoportok prioritása azonos. A vegyület többi részét egy- vagy kétértékű csoportként nevezzük meg a funkciós csoportnév előtt, kötőjellel elválasztva. Ha a (kétértékű) funkciós csoport két különböző csoporthoz kapcsolódik, a két csoportot abc-rendben, kötőjellel elválasztva soroljuk fel.
A csoportfunkciós nómenklatúra tehát az additív műveletet használja.
Mivel a funkciós csoportnév majdnem azonos a szubsztitúciós utótaggal, a IUPAC az utóbbit részesíti előnyben.
|
|
A jobb oldali példa azt mutatja, hogyan lehet kettős kötést epoxi-csoporttal helyettesíteni csoportfunkciós nómenklatúrában.[1]
Jegyzetek
- ↑ Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) R-5.5.4.4., 101. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
Forrás
- A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972) 1. kötet, C-0.2., 210–211. oldal. o.