Szubsztituens

A szubsztituens egy alapszerkezet vagy jellemző csoport egy vagy több hidrogénatomját helyettesítő atom(csoport), ha a hidrogénatom nem kalkogén atomhoz kapcsolódik. (A kalkogén csoport hidrogénjének helyettesítésével kapott vegyületek az éterek, tioéterek, stb. Ezek elnevezésére külön szabályok vannak.)

A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban szubtrakcióval képezzük (-il).

Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól. E szabályból következik, hogy

• az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
• az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.

A funkciós csoportnevet az alapnév részének tekintjük. Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.

Például a Cl─CH₂─CH₂─NH─CH₂─CH₂─CH₃ egyik lehetséges neve N-(2-klóretil)propán-1-amin. Itt a klóretil- nem a propánhoz, hanem az -aminhoz kapcsolódik.

Az egymás után egybeírt szubsztituensek, ha sem kötőjel, sem zárójel nincs bennük, balról jobbra asszociatívak. A zárójel vagy kötőjel azt jelzi, hogy a szubsztituens az alapnévhez tartozik. Pl.

Képlet	Név
Cl─SiH2─CH3	klór-metilszilán 1-klór-1-metilszilán
Cl─CH2─SiH3	klórmetilszilán (klórmetil)szilán 1-(1-klórmetil)szilán

A szilán képlete SiH₄.

Forrás

• Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.

• IUPAC Nomenclature of Organic Chemistry: R-0.2.2 Groups. www.acdlabs.com (1993) Kék könyv.