„Nyílt szénhidrogén” változatai közötti eltérés
		
		
		
		
		
		Ugrás a navigációhoz
		Ugrás a kereséshez
		
				
		
		
	
| Laci (vitalap | szerkesztései) | Laci (vitalap | szerkesztései)  | ||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
| # az előző pontbeliek közül a legtöbb kettős kötést tartalmazza | # az előző pontbeliek közül a legtöbb kettős kötést tartalmazza | ||
| A láncot úgy számozzuk meg, hogy a kettős és hármas kötések a lehető legkisebb számokat kapják. Ha a fenti három pont sem ad eredményt, a változatok közül a számozás alapján döntünk. | A láncot úgy számozzuk meg, hogy a kettős és hármas kötések a lehető legkisebb számokat kapják. Ha a fenti három pont sem ad eredményt, a változatok közül a számozás alapján döntünk. | ||
| Ezután minden oldalláncnál ugyanígy járunk el (rekurzió). | |||
| == Jegyzetek == | == Jegyzetek == | ||
A lap 2020. április 3., 17:37-kori változata
A szénhidrogének a szén hidridjei.
Nyílt, telített, egyenes láncú szénhidrogének
A nyílt, telített, egyenes láncú szénhidrogének alapvegyületek. Az első négy ilyen szénhidrogén neve:[1]
- metán
- etán
- propán
- bután
A nagyobb szénatomszámú szénhidrogének nevét a görög számokból képezzük úgy, hogy a szó végi -a-t „-án”-ra cseréljük. A láncot az egyik végétől kezdve megszámozzuk.
Példák:
- hexán (6 szénatom): CH3–[CH2]4–CH3
- trikozán (23 szénatom): CH3–[CH2]21–CH3
Nyílt szénhidrogének
Az elágazó láncok elnevezésének első lépése a (nem elágazó) főlánc megállapítása.[Erdey 1]
- a főlánc a lehető legtöbb telítetlen kötést tartalmazza
- az előző pontbeliek közül a leghosszabb
- az előző pontbeliek közül a legtöbb kettős kötést tartalmazza
A láncot úgy számozzuk meg, hogy a kettős és hármas kötések a lehető legkisebb számokat kapják. Ha a fenti három pont sem ad eredményt, a változatok közül a számozás alapján döntünk.
Ezután minden oldalláncnál ugyanígy járunk el (rekurzió).
Jegyzetek
- ↑ Lásd (Fél)triviális nevű szénhidrogének, R-9.1, 19. táblázat.
Forrás
- A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972)
- ↑ A-3.4.