„Konjunkció” változatai közötti eltérés
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Laci (vitalap | szerkesztései) |
Laci (vitalap | szerkesztései) |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
* {{nyitrai|R-1.2.4., 28–29}} |
* {{nyitrai|R-1.2.4., 28–29}} |
||
| + | * {{erdey|1|C-0.5., 216–221}} |
||
[[Kategória:Nevezéktani műveletek]] |
[[Kategória:Nevezéktani műveletek]] |
||
A lap 2020. augusztus 17., 01:16-kori változata
A konjunkció nevezéktani művelet, mely oly módon kapcsol össze két komponenset, hogy mindegyikből azonos számú hidrogénatomot hagy el. A két komponens neve nem változik.
A konjunkció helyettesíthető két szubtrakcióval és az azt követő addícióval.
Konjunkciót két esetben használunk:
- gyűrű és nyílt lánc összekapcsolásakor, elsősorban olyankor, ha a láncokban azonos a főcsoport
- gyűrűtársulás nevében, sokszorozó taggal (lásd ott).
A gyűrű és a lánc nevét egybeírjuk, pl. ciklohexánetanol, benzol-1,3,5-triecetsav.
A láncot görög betűkkel számozzuk úgy, hogy a főcsoport (utótag) melletti szénatom az α. Ez akkor is így van, ha a főcsoport szénatomot tartalmaz (savak, aldehidek, nitrilek): a főcsoport szénatomja nem kap számot.
Forrás
- Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) R-1.2.4., 28–29. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
- A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972) 1. kötet, C-0.5., 216–221. o.