-át

Innen: kémia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 1., 09:49-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Forrás)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
-acetát

A szervetlen kémiában az -át a többféle atomból álló anion végződése. Pl. -foszfát, -szulfát.[Erdey 1]

Az -át utótag egyes triviális nevű savak nevéből képez aniont (savmaradékot) a hidroxilcsoport (─OH) hidrogénjének elhagyásával. Más szóval H+-t von el a vegyületből[Nyitrai 1] (szubtrakció).

Az -át-ot az acilcsoport tövéhez illesztjük.[Nyitrai 2] Az így kapott név csoportfunkciós névvé válik, amit kötőjellel kapcsolunk a név többi (előtte álló) végéhez.[Nyitrai 3] Így nevezzük el az észtereket.

A savtól függően a végződés -it vagy -karboxilát is. Szisztematikus nevű savak esetén mindig -oát. Alkoholok és fenolok hidroxilcsoportjából az -olát utótag von el hidrogént.

Például az ecetsav (Ecetsav.svg) anionja -acetát (jobb oldali kép).

Többértékű sav esetén az -át valamennyi karboxilcsoport hidrogénjét elvonja. Ilyenkor a kapcsolódó csoportokat abc-rendben kell felsorolni a savmaradék neve előtt. Savanyú észterek esetén (azaz ha vannak helyettesítetlen hidrogének karboxilcsoport(ok)ban), utolsó előtagként a hidrogén- nevet adjuk meg (szükség esetén sokszorozó taggal).[Nyitrai 4]

Példa:

[3-(2-Aminoetil)-10-ciklohexil-1-(3-etil-6-oxo-2,3-dihidropirán-2-il)-3,6-dihidroxideka-1,7,9-trién-4-il]-dihidrogén-foszfát

A fenti példában a háromértékű foszforsavnak csak az egyik hidrogénjét helyettesítettük egy bonyolult csoporttal, a másik két hidrogént a dihidrogén- előtaggal adtuk meg.

Forrás

  • Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
  1. R-1.2.5.2., 32. oldal.
  2. R-5.8.3.3., 149. oldal.
  3. R-5.7.4.2., 125. oldal.
  4. R-5.7.4.2., 127. oldal.
  • A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972)
  1. 2.23–2.24., 22–23. oldal.