Nyílt szénhidrogén

A szénhidrogének a szén hidridjei.

Nyílt, telített, egyenes láncú szénhidrogének

A nyílt, telített, egyenes láncú szénhidrogének alapvegyületek. Az első négy ilyen szénhidrogén neve:

1. metán
2. etán
3. propán
4. bután

A nagyobb szénatomszámú szénhidrogének nevét a görög számokból képezzük úgy, hogy a szó végi -a-t „-án”-ra cseréljük. A láncot az egyik végétől kezdve megszámozzuk.

Példák:

• hexán (6 szénatom): CH₃–[CH₂]₄–CH₃
• trikozán (23 szénatom): CH₃–[CH₂]₂₁–CH₃

Nyílt szénhidrogének

Az elágazó láncok elnevezésének első lépése a (nem elágazó) főlánc megállapítása.

1. a főlánc a lehető legtöbb telítetlen kötést tartalmazza
2. az előző pontbeliek közül a leghosszabb
3. az előző pontbeliek közül a legtöbb kettős kötést tartalmazza

A láncot úgy számozzuk meg, hogy a kettős és hármas kötések a lehető legkisebb számokat kapják, több lehetőség esetén pedig a kettős kötés kapja a kisebb helyszámot. Ha a fenti három pont sem ad eredményt, a változatok közül a számozás alapján döntünk.

Ezután minden oldalláncnál ugyanígy járunk el (rekurzió). A végül kapott egyenes láncból szubtraktív művelettel (leggyakrabban az -il utótaggal) gyököt képzünk. Az oldallánc számozása attól függ majd, hogy az ottani két lehetőség közül melyiket választjuk. Az így kapott gyököket szubsztitúcióval kapcsoljuk a főlánchoz.

Példa: izobután

Példa elágazó láncra: izobután

A főlánc a propán (CH3–CH2–CH3). Ez az alapnév, melyhez a 2-es (középső) szénatomon csatlakozik egy metilcsoportból álló oldallánc. A metán (CH4) és propán két szénhidrogén triviális neve. A metil (CH3–) a metánból szubtrakcióval képzett név, melyet előtagként adunk meg a névben. A két nevet szubsztitúcióval kapcsoltuk össze: a propán középső szénatomjából eltávolítottunk egy hidrogént, és összeillesztettük a két láncot. Az elnevezési szabályok szerint az utolsó előtagot egybeírjuk az alapnévvel. Az izobután rendszertani neve így 2-metilpropán.

Forrás

• A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972)