„Szubsztituens” változatai közötti eltérés

Innen: kémia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
8. sor: 8. sor:
   
 
A [[funkciós csoportnév|funkciós csoportnevet]] az alapnév részének tekintjük.<ref>Ennek erősen ellentmond, hogy a funkciós csoportnevet kötőjellel kapcsoljuk az alapnévhez, míg az alapnévhez nem tartozó utótagot egybeírjuk vele.</ref> Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.
 
A [[funkciós csoportnév|funkciós csoportnevet]] az alapnév részének tekintjük.<ref>Ennek erősen ellentmond, hogy a funkciós csoportnevet kötőjellel kapcsoljuk az alapnévhez, míg az alapnévhez nem tartozó utótagot egybeírjuk vele.</ref> Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.
  +
  +
Például a {{képlet|Cl─CH<sub>2</sub>─CH<sub>2</sub>─NH─CH<sub>2</sub>─CH<sub>2</sub>─CH<sub>3</sub>}} egyik lehetséges neve <code>''N''-(2-klóretil)propán-1-amin</code>. Itt a <code>klóretil-</code> nem a <code>propán</code>hoz, hanem az <code>-amin</code>hoz kapcsolódik.
   
 
== Jegyzetek ==
 
== Jegyzetek ==

A lap 2020. május 21., 10:49-kori változata

A szubsztituens egy alapszerkezet vagy jellemző csoport egy vagy több hidrogénatomját helyettesítő atom(csoport), ha a hidrogénatom nem kalkogén atomhoz kapcsolódik.[Nyitrai 1] (A kalkogén csoport hidrogénjének helyettesítésével kapott vegyületek az éterek, tioéterek, stb. Ezek elnevezésére külön szabályok vannak.)

A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban szubtrakcióval képezzük (-il).

Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól.[Nyitrai 2] E szabályból következik, hogy

  • az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
  • az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.

A funkciós csoportnevet az alapnév részének tekintjük.[1] Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.

Például a Cl─CH2─CH2─NH─CH2─CH2─CH3 egyik lehetséges neve N-(2-klóretil)propán-1-amin. Itt a klóretil- nem a propánhoz, hanem az -aminhoz kapcsolódik.

Jegyzetek

  1. Ennek erősen ellentmond, hogy a funkciós csoportnevet kötőjellel kapcsoljuk az alapnévhez, míg az alapnévhez nem tartozó utótagot egybeírjuk vele.

Forrás

  • Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
  1. R-0.2.2.1., 14. oldal.
  2. R-0.2.3.5., 3. oldal.