Nevezéktani művelet

Innen: kémia

A nevezéktani műveletekkel egy kiinduló vegyület (alapszerkezet) szerkezeti átalakítását írhatjuk le. A műveleteket az alapszerkezet nevének (alapnév) elő- és utótagjai, valamint a névbe ékelt utótagok jelzik. Az így kapott szerkezet a teljes molekula egy részét adja meg, és ezek a részek újabb műveletekkel kapcsolhatók össze.

A műveletekben újabb komponensek szerepelhetnek (pl. komponens hozzáadása az alapnévhez). A komponensek nevét ugyanígy képezzük, az eredeti alapnévtől függetlenül (rekurzió).

A vegyület elnevezésekor az alapszerkezet(ek) kiválasztása nem egyértelmű: a célszerűség (a lehető legegyszerűbb szabályos név) és a IUPAC ajánlásai szabják meg. Következésképp egy vegyületnek több szabályos neve lehet. Az IUPAC szabályai (egyelőre) csak arra szorítkoznak, hogy az alapvegyületekből nevezéktani műveletekkel előállított név egyértelmű legyen.

A műveletek:

  1. szubsztitúció: egy vagy több hidrogénatomnak más atomra cserélése
  2. helyettesítés: atom(csoport) cseréje másik atom(csoport)ra
  3. addíció: két szerkezet összeillesztése atom elhagyása nélkül
  4. konjunkció: két szerkezet összeillesztése egy-egy hidrogénatom elhagyásával
  5. szubtrakció: atom(csoport) eltávolítása. A leggyakoribb az -il utótagos hidrogénelhagyás, és a kettős ill. hármas kötést képző -én ill. -in.
  6. gyűrűképződés vagy hasadás. A leggyakoribb a ciklo- előtag.
  7. átrendeződés
  8. sokszorozás

Forrás

  • Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) 23–37. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.