Szubsztituens
A szubsztituens egy alapszerkezet vagy jellemző csoport egy vagy több hidrogénatomját helyettesítő atom(csoport), ha a hidrogénatom nem kalkogén atomhoz kapcsolódik.[Nyitrai 1] (A kalkogén csoport hidrogénjének helyettesítésével kapott vegyületek az éterek, tioéterek, stb. Ezek elnevezésére külön szabályok vannak.)
A szubsztituens nevét elő- vagy utótagként írhatjuk le. Az előtag nevét leggyakrabban szubtrakcióval képezzük (-il).
Az alapszerkezethez közvetlenül kapcsolódó szubsztituenseket egybeírjuk az alapnévvel. Az egymáshoz közvetlenül nem (csak az alapszerkezeten keresztül) kapcsolódóakat kötőjellel választjuk el egymástól.[Nyitrai 2] E szabályból következik, hogy
- az alapnevet közvetlenül megelőző szubsztituenset egybeírjuk az alapnévvel
- az utótagot egybeírjuk az alapnévvel.
A funkciós csoportnevet az alapnév részének tekintjük.[1] Ez azt jelenti, hogy a funkciós csoportnévben megadott atomot az alapszerkezethez tartozónak tekintjük, és az ahhoz kapcsolódó előtagot is egybeírjuk az alapnévvel.
Például a Cl─CH2─CH2─NH─CH2─CH2─CH3 egyik lehetséges neve N-(2-klóretil)propán-1-amin. Itt a klóretil- nem a propánhoz, hanem az -aminhoz kapcsolódik.[Nyitrai 3]
Jegyzetek
- ↑ Ennek erősen ellentmond, hogy a funkciós csoportnevet kötőjellel kapcsoljuk az alapnévhez, míg az alapnévhez nem tartozó utótagot egybeírjuk vele.
Forrás
- Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete (1998) Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján.
- IUPAC Nomenclature of Organic Chemistry: R-0.2.2 Groups. www.acdlabs.com (1993) Kék könyv.