Kémia:Foszlaktomicin B

Innen: kémia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Laci (vitalap | szerkesztései) 2020. május 20., 05:49-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vegyület IUPAC-neve:

  • angolul: [(1E,3R,4R,6R,7Z,9Z)-3-(2-aminoethyl)-10-cyclohexyl-1-[(2S,3S)-3-ethyl-6-oxo-2,3-dihydropyran-2-yl]-3,6-dihydroxydeca-1,7,9-trien-4-yl] dihydrogen phosphate[1]
  • magyarul: [3-(2-aminoetil)-10-ciklohexil-1-(3-etil-6-oxo-2,3-dihidropirán-2-il)-3,6-dihidroxideka-1,7,9-trién-4-il]-dihidrogén-foszfát

A vegyület a foszforsav savanyú észtere. A foszforsav triviális nevű, háromértékű szervetlen sav.[Erdey 1] A dihidrogén- előtag azt jelzi, hogy a három hidroxilcsoportból kettő helyettesítetlen. Az -át egyértékű savmaradékot jelent, amihez az előtagban megadott összetett csoport kapcsolódik.

Előtag
Hely Név
3 2-aminoetil-
10 ciklohexil-
1 3-etil-6-oxo-2,3-dihidropirán-2-il-
3,6 dihidroxi-
deka-
1,7,9 trién
4 -il

Az alapvegyület a dekán: 10 atomból álló telített egyenes láncú nyílt szénhidrogén. A -trién utótag három kettős kötést ad meg (szubtrakció), az -il végződés pedig azt, hogy a 4-es szénatomon kapcsolódik az eredeti alapvegyülethez, a foszforsavmaradékhoz.

A dekánhoz több egyszerű és összetett csoport kapcsolódik.

A 2-aminoetil- alapneve az etán. Az -il elvesz egy hidrogént az 1-es szénatomról (szubtrakció), amivel csoportot képez (etil-). A 2-amino- előtag aminocsoportot (NH2) kapcsol a 2-es szénatomhoz. A 2-aminoetil- csoport képlete NH2─CH2─CH2, ami a dekán 3-as szénatomjához kapcsolódik.

A ciklohexil- a ciklohexánból ugyancsak az -il utótaggal képzett csoport, ami a dekán 10-es szénatomjához kapcsolódik.

A 3,6-dihidroxi- előtag egy-egy hidroxilcsoportot (─OH) kapcsol a dekán 3-as és 6-os szénatomjához.

Az 1,7,9-trién utótag három kettős kötést hoz létre a dekán 1:2, 7:8 és 9:10-es szénatomjai között (-én utótag, szubtrakció).

A felsorolt műveletekkel az alábbi vegyülethez jutunk:

Jegyzetek

  1. Phoslactomycin B (angol Wikipédia)

Forrás

  • A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Szerkesztette: Erdey-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska Budapest: Akadémiai Kiadó (1972)
  1. A-5.214., 36. oldal.